Virag Judit Gallery and Auction House

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, karton, 31x41 cm
Jelezve jobbra lent: Patkó 1921

Az ismeretlenség homályában lappangó, elveszettnek hitt műalkotások felbukkanása mindig újabb és újabb adattat, adalékkal gazdagítják egy-egy művészről, illetve korszakról kialakított véleményünket. Különösen igaz ez akkor, ha az életpálya dúskál fehér foltokban, ezáltal számos megoldatlan problémát rejt magában.
Patkó Károly életművének mélyreható, részletes elemzését is megnehezíti a festmények, grafikák és a művészre vonatkozó írásos dokumentáció csaknem teljes szétszóródása. Különösen hiányos az I. világháború után kezdődő korai korszaka, ezt akkor érezzük igazán, ha fellapozzuk az 1922-ben a ]Kelvederé-ben rendezett kiállítás katalógusát. ]E tárlaton került sor ]patkó 1919-22 között készültműveinek összefoglaló bemutatására. A csendéletek, tájábrázolások mellett számos akttanulmányt, és nagyobb szabású aktkompozíciót láthatott a közönség, melyek többsége ismeretlen számunkra, közülük csak néhány darab bukkant fel (Ádám és Éva, Aktok szabadban, Hátakt, 1920) a legutóbbi esztendők aukciós kiállításain.
E periódus emlékeit gyarapítja az a magántulajdonból előkerült monumentális megformálású, tájképi háttér és vörös drapéria előtt heverő női aktot ábrázoló, lemezpapírra készült festmény, mely 1921-ben készült. Valószínűleg egy kisebb méretű variációja a ]Kelvederé-ben rendezett tárlat kapcsán a korabeli kritikus által kiemelt aktnak, háttérben kis faluval, mely "egész kompozíciójában szándékolt változata annak a fekvő póznak és szituációnak, amelyet Tizian urbinói Vénusza óta annyian megfestettek. A nő mögött lévő drapéria és magának a nőnek a beállítása klasszikus reneszánsz stílusú, a háttér tájképe, a kép alsó részében lévő fehér takaró és a rajta lévő gyümölcsök pedig a Cézanne utáni postimpresszionista stílust mutatják."
Patkó Károly 1920-as években kibontakozó festészete stilárisan és tematikájában is erőteljesen kötődik a korszak neoklasszicizmusához. A nemzedéktársak ( Szőnyi István, Korb Erzsébet, Aba-Novák Vilmos, Tarjáni Simkovics Jenő, Jándi Dávid) festészetére nagy hatást gyakoroltak a klasszikus szobrászat és a reneszánsz, illetve manierizmus nagymestereinek alkotásai. E művészkör - köztük Patkó számára is - a legfontosabb témává az árkádiai-mitológiai ábrázolások és a szimbolikus-allegorikus tartalmú, nagyszabású aktkompozíciók váltak.
Patkó kompozíciója szintén követi a reneszánsz előképeket, bár a kiegyensúlyozott, klasszikus nyugalmú Vénusz-ábrázolásokkal szemben a modell testtartása, mozdulata emlékezetünkbe idézi az antik szarkofágokról ismert, a dionüszoszi ünnep mámorától hátrahanyatló bacchánsnők pozícióját is. Valójában az akt e mozdulat által válik a művész formakísérleteinek színterévé. A megfeszülő test, a kissé csavart csípő, a felhúzott combok rejtett dinamizmusa fokozza az akt erőteljes plaszticitását, már-már szobrászi megformálását. Ezt erősíti a felületen játszó erőteljes fényárnyék játék, a test sugárzó aranybarna színe, fémes csillogása.
A hátteret lezáró függöny mögött, lankás dombvonulat tövében megjelenő falusi házak ábrázolásával a művész minden bizonnyal aktualizálta a kompozíciót. Hasonló kartonalapra ez időben készült tájábrázolásai (Falusi táj, 1920; Falusi táj templommal,1921) figyelembe vételével kísérelhetjük meg a tájháttér azonosítását. E művek egyikét "Bodajk" megjelöléssel látták el (a ]Kelvederé-ben is bemutattak egy bodajki kápolna című festményt), a datálás és a hasonló papíranyag alapján feltételezhetjük, hogy az akkoriban Tarjánban és Bodajkon dolgozó Aba-Novák Vilmos baráti meghívásának köszönhetően készültek el, köztük a most előkerült aktkompozíció is.
Patkó Károly e korai korszakának alkotásai, különösen szobrászi megfogalmazású, erőteljes aktjainak párhuzamait Aba-Novák képei (Női akt, Hátakt 1921) és rajzai között kereshetjük. További analógiaként Szőnyi István (Kompozíció alakokkal, 1921 k.) és Jándi Dávid (Fekvő Vénusz, Akt 1922) aktábrázolásai kötődnek szorosan e festményhez, mely fontos láncszeme az életműnek. Összekötő kapocs az 1920-ban készült, kubisztikus felfogású aktábrázolások és a művész 1922-23 folyamán kiteljesedő "klasszikus" stílusa között./ ld.125.katalógus tételt/

ZS. F.