Virág Judit Galéria

(2) Tavaszi képaukció

Olaj, vászon, 96x69 cm
Jelezve jobbra lent: Aba Novák

Kiállítva:
-Az Ernst-Múzeum kiállításai LXXXVIII. Csoportkiállítás. 1927. február, 147. tétel

Kiállítva és reprodukálva:
-Jankay Tibor festőművész hagyatéka bemutató kiállítás 1997. szept.-okt. Békéscsaba, Megyei Könyvtár, katalógus szám nélkül, reprodukálva

Proveniencia:
-Jankay Tibor (1899-1994) festőművész hagyatékában, a békéscsabai Jankay Tibor Művészeti Közalapítvány tulajdonából

Aba-Novák Vilmos 1926-tól kezdve több nyarat is a Somogy megyei Igalon töltött Barcsay Jenő, Patkó Károly, Mattioni Eszter és sok más festő társaságában, Dr. Baumgartner Sándor vendégszeretetét élvezve. "Most Somogyban élek, Igalon, itt földszintes hegyek vannak, erdős dombok. Nagy a por. Ez a karaktere a vidéknek. Nekem ez igen tetszik: a por verekszik a fénnyel, és a színek, és színek megint!" írja Aba-Novák egy 1927-es levelében. Igali korszakának olyan fő művein, mint a Gémeskút, Cséplés, Bánya című képeken is hasonló témával és hasonló megoldásokkal találkozunk. Munkások, aratók, kubikosokjelennek meg a szikrázóan napos tájban. A vakító fény és a vibrálóan erős színek hatására a motívumok szinte föloldódnak ebben a fényözönben. Igali képeinek stílusa Barcsay Jenő pontos megfigyelése szerint, Egry József szintén ekkoriban kialakuló érzékeny fényfestészetével mutat rokonságot, Aba-Novák művei azonban, épp az olajtechnika miatt, kevésbé áttetsző hatásúak. Földközelibb, valószerűbb festészet ez, Aba-Novák témáiban is több az elbeszélő, sőt olykor zsánerszerű elem.
Igali korszakában alakul ki Aba-Nováknál az a jellegzetes kompozíciós séma, amely a közvetlenül ezt követő római periódusát, majd nagy falképeink stílusát is jellemzi majd: a csaknem felülnézeti perspektíva, a képszélek között kanyargó képzeletbeli spirális mentén fölfűzött motívumokkal, szinte kiterítve a látványt a kép síkjára. Ez a kompozíciós forma kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy az AbaNovák számára mindig oly fontos elbeszélő tartalmakat maradéktalanul meg tudja jeleníteni.
A festmény minden bizonnyal azonos a művész harmadik nagy kiállításának, az Ernst-Múzeumban 1927 februárjában rendezett csoportkiállításnak 147-es katalógusszám alatt jelzett tételével, a 400 pengős Útépítés című olajfestménnyel. A szemmel láthatóan nyári kompozíciónak tehát még az előző évben, 1926 nyarán kellett készülnie. A festményt Jankay Tibor hagyatékában vettük leltárba. Jankay már az 1920-as évektől rendszeresen kiállított az Ernst-Múzeum tárlatain. Bár többnyire Békéscsabán élt, 1927-ben bizonyosan megfordult Budapesten. Nagyon valószínű, hogy ekkor kerülhetett a birtokába Aba-Novák képe. Jankay hatalmas, közel nyolcvan évet átfogó életműve szinte hiánytalanul egyben maradt a művész kaliforniai otthonában. Ez az óriási hagyaték csupán 1997 nyarán érkezett haza, s az ebből összeállított bemutató kiállítás készítése közben fedeztük csak fel, hogy ez a kiváló mű nem Jankay munkája. Jankay életművének, különleges műgyűjteményének, s óriási könyvtárának örököse Békéscsaba, a művész szülővárosa. A hagyatékot gondozó Jankay Tibor Művészeti Közalapítvány feladata, hogy mind az életműnek, mind a műgyűjteménynek méltó múzeumi elhelyezést biztosítson. E mű leendő tulajdonosa nemcsak Aba-Novák egy ragyogó képének örülhet, de a mű vételárával egy új kultúrális intézmény létrejöttét is elősegíti.

B. G.