Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 50. Jubileumi online árverése | Könyv, kézirat, antik térkép, aprónyomtatványok, grafika

Budapest, 1958, Akadémiai Kiadó (Akadémia Nyomda, Bp.), 141 p.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Értekezések a Történeti Tudományok Köréből. Új Sorozat. No.: 5. sz. Szerkeszti: Barta István.
Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben. Írta: Kovács Endre.
A címlapon a szerző, Kovács Endre tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Niederhauser Emil barátomnak szeretettel Kovács Endre. Bp. 958. III. 31.”.
A dedikáció címzettje, Niederhauser Emil (Pozsony, 1923. november 16. - Budapest, 2010. március 26.) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kelet-Európa történelmének neves kutatója.
Bevezetéssel, számozott lábjegyzetekkel, francia nyelvű összefoglalóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített tanulmánykötet. Nyomtatta az Akadémia Nyomda Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos, a kiadó emblémájával ellátott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Kovács Endre (Paks, 1911. május 19. – Budapest, 1985. április 18.) történész, irodalomtörténész, író. A felsőfokú tanulmányait a Comenius Egyetemen végezte, ahol magyar–filozófia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Először Pozsonyban tanított, majd a bécsi döntések után az érsekújvári reálgimnázium tanára lett. Az "Érsekújvár és Vidéke" c. lap szerkesztője is volt. Verseket, novellákat, regényeket, de hamarosan a tudományos kutató munka kötötte le figyelmét. A budapesti egyetemen szlavisztikából diplomázott. Később a budapesti Kelet-Európai Tudományos Intézet csehszlovák szakreferenseként, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársaként, majd osztályvezetőjeként tevékenykedett. Fő kutatási területe a magyarok és a szlávok kapcsolatainak újkori története, a lengyel irodalomtörténet, az Osztrák–Magyar Monarchia és Lengyelország területének társadalmi, történeti, politikai, irodalmi kultúrájára volt.
„…Kovács Endre tanulmánya kitűnő és követésreméltó példa arra, hogy erőltetett szóképek, mesterkélt „irodalmiaskodás" és hamis pátosz nélkül, a szorosan vett tudományos kifejezéskészlet és stílus körén belül maradva szépen és érdekfeszítően meg lehet írni a legszárazabb és legbonyolultabb témákat is. Témaválasztása, gazdag anyaga és eredményei mellett ez a művészi tudományos stílus is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Kovács Endre könyvét nemzetiségtörténeti irodalmunk maradandó alkotásának tekintsük.” – írta a műről Katus László (Századok, 1960./94. évfolyam/1-6. szám).