Rákóczi Vay Ádám grófot munkácsi főkapitánnyá emeli. Bár talán nem is szorul különösebb magyarázatra, de a fejedelmi kancelláriánál szokatlanul gazdag díszítés és a pergamen mint hordozó egyaránt az ügy rendkívüli fontosságára utal. Az okirat két szempontból is kimagasló jelentőségű.
A kinevezett
Vay Ádám gróf a szabadságharc kezdetétől a fejedelem egyik legfőbb bizalmasa, számos fontos tisztség viselője volt. Mivel majd’ húsz évvel idősebb volt a fejedelemnél, Rákóczi szinte atyjaként tisztelte a korabeli források szerint. Nyilván az is fontos volt, hogy Vay már Thököly alatt is harcolt a császáriak ellen. 1703-tól udvari kapitány, később a jászok és kunok főkapitánya, majd ez a tisztség következett. Volt az Udvari Tanács elnöke, szenátor, de a marosvásárhelyi országgyűlésen még az Erdélyi Fejedelmi Tanácsba is beválasztották. Ahogyan Bercsényi a hadi ügyekben, ő a polgári közigazgatás terén volt a legbizalmasabb tanácsadó (nem véletlen, hogy mindketten követték Rákóczit a száműzetésbe). Gdanskban halt meg 1719-ben.
A cím
Munkács és uradalma mindig központi szerepet játszott a Rákócziak életében. Már a XVII. század elején jogot formáltak rá (Rákóczi Zsigmond révén), de végleg csak I. Rákóczi György erdélyi fejedelem idején jutottak birtokába. A gyermek Rákóczi meghatározó élménye lehetett az itt töltött két év, ami alatt édesanyja, Zrínyi Ilona hősiesen védte az erősséget a császári csapatok ellen. A vár feladása után a császáriak jelentősen megerődítették, így hosszú ostrom után került csak kuruc kézre 1704. február 16-án. Távol az osztrák örökös tartományoktól kvázi főváros lett, a fejedelem sokszor időzött itt (még pénzverde is működött benne). Nem csoda, hogy a főkapitányi cím talán leghívebb követőjét illette. Bátran kijelenthető, hogy ebből az időszakból a legvadabb fantáziával is nehéz lenne ennél érdekesebb-fontosabb témát találni. Mindennek fényében mi árverésünk egyik zászlóshajójaként tekintünk erre a kortörténeti dokumentumra.
Pergamenoklevél, papírfelzetes viaszpecséttel. Rákóczi mellett Pápai János, a fejedelem titkára, a kancellária igazgatója is kézjegyével látta el.
Kelt: Miskolc, 1704. III. 1.
Védett kulturális tárgy.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
