Studio Antikvárium

17. árverés

Tizenötödik kiadás. A címlapon és az első levél szélein régi javítások, kisebb sérülések, a többi szövegoldal szép tiszta. A pp9 levél verzóján a kolofon mellett dekoratív, fametszetű nyomdászjelvény. Szűz Mária tiszteletére írt beszédek gyűjteménye, Temesvári Pelbárt legelső műve. Munkáját fogadalomból készítette, miután az 1479 és 1481 között pusztító pestisjárvány idején csodával határos módon meggyógyult. Beszédmintáit az Apokalipszis könyvének Mária ábrázolása szerint építette fel: a csillagkoszorú számszimbolikáját feloldva 12 részre - azon belül artikulusokra és capitulumokra - osztotta szövegét. Többi munkájához hasonlóan, célkitűzése az volt, hogy latin szövege alapján a papok a gyakorlatban felhasznált, magyar nyelvű prédikációkat alkossanak. Munkája beleilleszkedik az egész keresztény világban virágzó Mária-kultusz hagyományába, koncepciójára legnagyobb hatással minden bizonnyal Epiphanosz szalamiszi püspök műve volt, melynek latin változata De 12 gemmis címen nagy népszerűségnek örvendett a középkor folyamán. Mária ábrázolásában még középkori talajon áll, de már a reneszánszra jellemző, teljességre törekvéssel, testi-lelki tisztaságtól ragyogó, fiatal nőként jellemzi az Istenanyát. Számos helyen nem is titkoltan saját szépségideálját követte. Első datált kiadása 1498. május 2-án jelent meg Hagenauban. Népszerűségét bizonyítja, hogy több mint 20 alkalommal látott napvilágot, majd egy évszázadon át kedvelt és sokat használt mű volt Európa-szerte.
Az ősnyomdászat korának talán legjelentősebb tipográfusának, az egyetlen korabeli nagyüzemi nyomdai manufaktúra alapítójának halálakor azonos nevű fia még csupán 13 éves volt, így nagykorúságáig unokabátyja, Johann Koberger volt a gyám. Ezt követően immár Johann megrendelésére készültek a műhely kiadványai. Bernard Lescuyer lyoni tipográfus 1513-1521 között tevékenykedett. Leginkább liturgikus kiadványairól ismert, amelyeket nemcsak franciaországi egyházmegyék, hanem szinte egész Európa számára készített. RMK III. 190. BNH Cat p 271. Borsa 15. Gültlingen III, 103.6. Adams P 574. Baudrier II, 153.

Elékötve: Haimo von Halberstadt Homiliarum Sive concionum popularium in eva(n)gelia de tempore & sanctis; quem admodum in ecclesijs per totum annum leguntur, nun primum coniunctim excusaru(m), pars utraque, hoc est, hyemalis & aestivalis [.. .] Adiectae sunt eiusdem Haymonis homiliae aliquot aliae, in epistolas D. Pauli apostoli [.. .] add. est postremo Haymonis eiusdem homilia una singularis in illam Apocalypseos lectionem. Köln, 1536. Prael. [6] + 471 + [1] p. Folio. A mű címlapja hiányzik. Az utolsó levélen fametszetű nyomdászjelvény. Temesvári munkájához hozzákötötték a 855-ben elhunyt halberstadti püspök hasonló jellegű beszédeinek gyűjteményét. Haimo a „Karoling reneszánsz” jeles alakja, Alkuin tanítványa volt Toursban, később fuldai szerzetes, püspöki székhelyén kolostort és könyvtárat alapított. VD 16, H 216. Adams H 97. Panzer XI 408,827+C. Korabeli, négy bordára fűzött, pecsétnyomókkal és egyesbélyegzőkkel díszített fatáblás, barna egészbőr kötésben, két eredeti pánttal. A kötéstáblák belső felére XV. századi latin pergamenkódex egy-egy lapja ragasztva. A gerinc felső részén kisebb hiány, de összességében nagyon jó példány.