Studio Antikvárium

19th Book auction

[Nürnberg] Norimbergae, (1664). Endter. 1 t. (rézmetszetű díszcímlap) + [6] + 407 + [6] p. Folio. Első kiadás. Oldalszámozáson belül 59 egész oldalas rézmetszetű táblát tartalmaz. A táblák az összes magyar királyt és fejedelmet ábrázolják 1664-ig. Metszett záródíszekkel és fejlécekkel, latin és német nyelvű szöveggel. Néhány levél széle enyhén foltos. A mű a magyarok történelmét tárgyalja a kezdetektől I. Lipót trónra lépéséig, amelyet a magyar uralkodók életén keresztül követ végig. A Mausoleum nem illusztrált könyv, benne kép és szöveg egyenlő jelentőségű. A hun és magyar vezérek, és a magyar királyok ötvenkilenc képmása alkotja a képanyagot. Közülük a három utolsó, II., III., és IV. Ferdinánd egykorú a nürnbergi kiadással, de a többiek jóval régebbiek. Első említésük 1615-ből maradt ránk, 1632-ből egy szövegmutatvány kíséretében a képek próbalevonatai maradtak fenn. Ismert, hogy Berger Illés (1562-1645) királyi történetíró készített egy háromkötetes magyar történelmi munkát. Úgy látszik, hogy a képeket eredetileg ennek illusztrációjául szánták. A művet Ferenczffy Lőrinc (1595-1640) királyi titkár adta volna ki saját nyomdájában, de ez elmaradt. A képek nyomtatására szolgáló rézlemezeket a pozsonyi jezsuiták szerezték meg. Tőlük jutott Nádasdy Ferenchez (1623-1671), aki az árverésünkön szereplő művet megjelentette. Nádasdy a század leggazdagabb gyűjtője és műpártolója volt. Családi hagyományokat követett, amikor protestáns, majd katolikus írók tevékenységét támogatta, és nyomdát állított fel. Gyűjteménye magyar viszonylatban egyedülálló, de nemzetközi tekintetben is kiemelkedő volt. Amikor az összeesküvésben való részvétele miatt elfogták, a leltározók ingó vagyonában a Mausoleum rézlemezeit is felsorolták. A kötet szerzője Szinnyei, és a legújabb kézikönyvek (RMK III. pótlások 5. kötet. 1996. OSZK.) szerint Lanzmar Ferenc (1623-1658) jezsuita, aki Nádasdy udvari papja volt. Rózsa György a Mausoleum fakszimile kiadásának bevezetőjében viszont Nikolaus Avancini (1611-1686) osztrák származású írónak tulajdonítja a szöveg latin verzióját. Az biztos, hogy a német fordítás Sigmund von Birken (1626-1681) német evangélikus író munkája. A mű illusztrációi vegyes technikával készültek, a háttér rézkarc, a főalak viszont mindig rézmetszet. A hátteret a Bécsben működő Isaak Major készítette. A királyképek metszője ismeretlen, de az biztosnak látszik, hogy nem egy művész készítette őket. RMK III. 2254. Apponyi 863. Rózsa 74 c. Graesse IV, 451. Lipperheide 853. Hiler 640. p. XIX. századi, aranyozott gerincű félpergamen kötésben, festett lapszélekkel, kisebb javításokkal.