Virag Judit Gallery and Auction House

(7) Tavaszi aukció

Kiállítva:
-Szépművészeti Múzeum Magyar Mesterek, 1928. 36. számon
-Nürnberg, 1929 Vitorlásverseny Olajfestmény Érték: P 1.400.

Egy rebellis mester

Vaszary János az 1920-as években, egy párizsi utazását követően tért át a fekete alap helyett a fehér használatára. Az egyszerű technikai jellegű megállapítás mögött valójában az életmű talán legélesebb cezúrája rejlik, amely a festésmód átalakulásával párhuzamosan téma- és szemléletbeli változást is hozott. Az idősödő Vaszary karizmatikus személyiségének, örök-rebellis egyéniségének bizonyítékaként radikálisan átalakította festői nyelvét, és végérvényesen elkötelezte magát a modern nagyvilági élet festészete mellett. Ekkor, a 20-as évek második felében készültek a festő máig legnépszerűbb munkái, erre az időre esett főiskolai tanárkodásának és közéleti tevékenységének talán legharcosabb és legaktívabb periódusa. Ebben a korszakban vált Vaszary az újításra képes modern festő típusának magyarországi megtestesítőjévé: nem véletlen, hogy a főiskolai növendékei körében dúló, és az intézmény másik iskolateremtő mesterének, Rudnay Gyulának a tanítványaival konkuráló „vaszaryzmus” sem a Vaszary-féle festői stílus és módszer imitációját, hanem az ízig-vérig modern szellemiségben gondolkodó művészattitűd példájának követését jelentette.

A modern élet képei
A Vitorlásverseny a 20-as évek második felében készült vízparti jelenetek egyike. A festő fehér-korszakának egyik legkedvesebb témája a tenger- vagy a Balaton-parti élet ábrázolása volt. Vaszaryt kétségtelen délszaki vonzalmai ellenére sem a vízparti táj, a mediterrán természeti környezet ábrázolásának lehetősége vagy a téma konvencionális megjelenítésére jellemző tájképi effektusok lehetősége érdekelte. Vízparti képei szinte kivétel nélkül strand- és halászjelentek, életképek. Vásznain - az elsőként a 19. század végi francia festészetében megjelenő fürdőzőképek kései örökösein - a modern nagyvilági élet jeleneteit látjuk: elegánsan szabott fürdőruhákban jövő-menő nőket, vitorlásokat, teraszokat, labdázókat, napernyőket. Vaszary nem természet és civilizáció különbségét vagy ellentétét jelenített meg vízparti életképein számára a természet, a vízpart a társas érintkezés modern közegeként volt csak érdekes.

Yachtok és kontrasztok

A képünkön látható vitorlásverseny és az azt néző nőalakok is az elegáns társasági élet jellegzetes attribútumaiként jelennek meg. A nők magas sarkú cipője, modern fürdőruhája, tökéletesen diszfunkcionális, ámde jól mutató leplei és formás kalapjai társadalmi hovatartozásukat, modernségüket és nagyvilágiságukat reprezentálja. Ahogyan az képünkön is látható, Vaszary számára a vízparti életkép sok esetben szolgált ürügyként a meztelen vagy alig öltözött női test ábrázolásához. Nem mintha a mester szárazon ne művelte volna a női akt téma kimeríthetetlen variánsait, sőt. A Vitorlásverseny figurái a későbbi Vaszary képeken nagy számban megjelenő álló, egész alakos, magas sarkú cipőt és kalapot viselő nőalakjainak (Akt a műteremben, Városi világítás, Akt a tengerparton, Modell) az előképei. A Vitorlásverseny című olajfestmény Vaszary azon kevés képeinek egyike, amely nem a fehér és valamely élénk szín hatásos kontrasztjára épül, hanem egy tudatosan szűkre szabott kromatikus skála variációira: a nagy, nem homogén felületű foltokban festett vászon a fekete, a fehér, a kék, a barna és a sárga különféle tónusaiból építkezik. A kép hátoldalán található pecsét tanúsítja, hogy képünk Yachtverseny címen szerepelt a Szépművészeti Múzeum modern magyar festőket bemutató 1928-as kiállításán. A kiállítás Petrovics kezdeményezésére, az ekkor létrejött és a mai Képzőművészeti Főiskola (régi Műcsarnok) Andrássy úti épületében megnyíló Új Magyar Képtár, a 'magyar Luxembourg' bemutató kiállítása mellett, időszaki tárlatként volt látogatható.

Berecz Ágnes