Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(7) Tavaszi aukció

Olaj, vászon, 75x50 cm
Jelezve balra lent: Kmetty

Reprodukálva:
-Kmetty János emlékkiállítása, Műcsarnok, 1977. kat. sz. n.
-Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979. 2 kép
-Kmetty János Múzeum, Szentendre, 1981. kat. 2.

Kiállítva:
-Feltehetően Kmetty János és Csorba Géza kiállítása, Belvedere, 1922.
-Kmetty János emlékkiállítása, Szentendre, Művésztelepi Galéria 1976.

Proveniencia:
-egykor Barna Jenő tulajdonában Szentendrén a Kmetty János Múzeum állandó kiállításán szerepelt

”Hetek”

1916-ban a Nemzeti Szalon Tavaszi tárlatán szerepelt a „Fiatalok” más néven a „Hetek” csoportja. Az ún. kék teremben Diener Dénes Rudolf, Dobrovits Péter, Gulácsy Lajos, Nemes Lampérth József, Perlrott Csaba Vilmos és Uitz Béla között a fiatal Kmetty János is kiállított. Rá egy évre ugyanitt megrendezett kiállításuk katalógus előszavában (előzőekhez képest némileg változott a csoport összetétele) már művészi programjukat is összefoglalták. Eszerint legfőbb céljuk a kubizmus tanulságainak felhasználásával a „huszadikszázad nagy monumentális művészetének” létrehozása volt.
A megvalósításhoz vezető úton a figurális stúdiumok, ezen belül egyetemes jelentésüknél fogva az aktábrázolások álltak. Szemléletbeli rokonság, illetve szoros baráti kapcsolat fűzte össze a csoporton belül Uitz Bélát, Kmetty Jánost és Nemes Lampérth Józsefet. Kmetty féléves párizsi tartózkodása után az 1911-12-es tanévben mindhárman esti aktrajzolásra jártak az Epreskertbe. Az első világháború időszaka alatt művészetükben egyre inkább a klasszikus mintaképekhez, elsősorban a 16. század olasz mestereihez fordultak. ugyanakkor Cézanne, Hans von Marées és a korai kubisták képépítési gyakorlatát is szemük előtt tartották, részben pedig a Nyolcak kompozíciós törekvéseit folytatták. A stílusszintézisre irányuló kísérleteknek az eredményei Kmetty művészetében azok az 1916-18 között készült aktos kompozíciók, melyek sorába képünk is tartozik.

Faragott képek

Elek Artúr Kmetty János Belvederében rendezett gyűjteményes kiállítása apropóján festményeiről ezt írta: „Képei a kéknek és szürkének hideg tónusából kifaragott művek. A tónus az ő művészetében nem az a formalágyító színréteg, aminek más festők műveiben ismerjük. Kmetty képeiben nincsen semmi ellágyulás, inkább keménység van bennük, dagadó hatalmas, de mindjárt ki is hűlt megkeményedett formák. Haladása körülbelül olyan, mint a követ faragó szobrászé: mint emez, ő is arca verejtékével dolgozik, szívósan fejti ki tömegeit a térből és faragja ki a tömegből formáit...” Elek Artúr imént idézett gondolatai elsősorban a képek szoborszerűségre irányítják a figyelmet. Így az Álló női akt karakterét a klasszikus szobrászat legfőbb jellemzői határozzák meg: a kontraposztó, a test anatómiájának, a plasztikus formáknak, a tömegek kiegyensúlyozásának problémája. Mindezt erőteljes színredukció kíséri, mely szintén az akt térbeliségének érzékeltetésére szolgál. Éppúgy a plaszticitást hangsúlyozza a fény modelláló funkciója, mely egyúttal összefogja a nagy formákat. „A formák plasztikai ereje egyenlő a fény visszasugárzási erejével.”- vallotta Kmetty. A hideg színekből álló háttér testen jelentkező reflexei egyesítik a háttért az alakkal, ugyanakkor a hidegen megvilágított test élesen el is válik környezetétől. Az aktot körbevevő tér mélységét sötétebb tónusokkal, árnyékolással érzékelteti a festő. A klasszikus akt kubisztikus formajegyeket hordoz, amely elsősorban a test formáinak geometrizálásában, a tömegek összegzésére való törekvésben érhető tetten. A kompozíciós eszközök szélsőséges használata (fény-szín), a klasszikus és a modern képalkotási metódusok egyesítése (reneszánsz-kubizmus) illetve a kétféle művészeti ág (festészet és szobrászat) egymásba játszása képi feszültséget teremt.

A nagy kompozíció

Kmetty János festészetében az 1916-tól a húszas évek elejéig tartó periódus alatt készült figurális kompozíciók nagyszabású freskóterveihez szolgáltak előzményül, melyek az árkádiát újra megtaláló emberiség jelképei lettek volna. Az életmű ebből az időszakából ismert monumentális aktábrázolások: Két álló női akt drapériával 1918 körül (Ferenczy Múzeum); Ülő nő 1917 (MNG); Álló nő (MNG) rokonai festményünknek. AKét álló női akt drapériával noha az autonómia igényével készült, egyúttal tanulmányként szolgált a Koncert című freskótervhez. (Az 1918-ban megvalósult olajfestmény egészen más formai megoldásokat választott.) A Műterem Galéria aukcióján szereplő akt kevésbé túlzó formáival szintén a monumentális stílus kialakításának folyamatába kapcsolódik. Noha Kmetty elképzelt freskóinak megvalósítására végül nem került sor, ennek ellenére művészete termékenyítően hatott a tízes évek végén induló Derkovits Gyulára (lásd Derkovits Gyula Este II. kat. sz. 157.) és az ún. újklasszicistákra, elsősorban Patkó Károlyra és Aba NovákVilmosra.

Kopócsy Anna