Múzeum Antikvárium

50 tétel 1 téma No.4. | Dedikáltak

[Budapest], [1942]. Franklin Társulat, 255 p. Sorozat: Új magyar regények.
Fűzve, kiadói, illusztrált, (gerincén javított) papírborítékban.

Török Sándor (Homoróddaróc, 1904 - 1985), író, műfordító, újságíró, antropozófus. Volt kazánfűtő és kocsis a Czell sörgyárban, mezei munkás, facsúsztató a havasokban, ipari tanuló Brassóban, majd napszámos lett a feleki üveggyárban, pályafenntartó és kovács Vöröstoronyban, postai alkalmazott Nagytalmácsban, Kolozsvárott, a Renner bőrgyárban gépszíjgyártó vizsgát tett, rövid ideig kórista és színész is volt a Magyar Színháznál. Mindössze 19 éves korára, a változatos életpálya, a sokféle tapasztalat vitte az újságíráshoz. A különböző szerkesztőségeknél töltött ideje alatt gyorsan íróvá nevelte magát, 1934-től szinte ontotta a regényeket. 1933-ban megkapta a Baumgarten-díjat.
Török Sándor a második világháború végén jelentős történelmi események szereplője volt a Keresztény Zsidók Szövetségének alelnökeként. Ő juttatta el Horthy Miklós kormányzóhoz az Auchschwitz-jegyzőkönyvet. A nyilas hatalomátvétel után bujkálnia kellett. Búvóhelyének háziasszonya, Nagy Emilné Dr. Göllner Mária az antropozófia legismertebb hirdetői közé tartozott, ő dolgozta ki a magyarországi Waldorf pedagógiát. Ennek hatására Török jó néhány antropozófiai tanulmány megírása után óhatatlanul kapcsolatba került a magyar Waldorfosokkal. A kommunista Magyarország hivatalos oktatásirányítása azonban éppen úgy, ahogy a náci Németország is, tiltotta a szabadabb szellemű pedagógia módszerek alkalmazását. Török Sándor ebben az időben az irodalmi életből kivonulva, írói munkásságát szinte kizárólag a gyerekirodalomra korlátozta. Halála után négy évvel Solymáron újra megnyílt az első Waldorf iskola. Ma a Waldorf iskolák munkáját irányító, összehangoló alapítvány Török Sándor nevét viseli.