2025. okt. 24., péntek
Katalógus bemutatás

Dávidházy Antikvárium
A Dávidházy Antikvárium, a Földvári Antikvárium és Bősze Ádám Zenei Antikváriuma közös árverése

2009. 05. 07. csütörtök 17:00

 
246.
tétel

Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak

Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak

Bécs, 1924, Szerzői kiadás. 32 p. 305 mm – Flórián-Vajda 20, 52, 22, 109, 90, 89, 6. Első kiadás. Sorszámozott: 53. Arany nyomással, „finom papíron”, a szerző saját kezű aláírásával. Bibliofil példány. „Az Ady-verseket ma már...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

246. tétel
Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak
Bécs, 1924, Szerzői kiadás. 32 p. 305 mm – Flórián-Vajda 20, 52, 22, 109, 90, 89, 6. Első kiadás. Sorszámozott: 53. Arany nyomással, „finom papíron”, a szerző saját kezű aláírásával. Bibliofil példány.
„Az Ady-verseket ma már gyűlölnöm kellene, s jobban is gyűlölném, mint gyűlölöm, ha Reinitz Béla nem írja meg az Ady-dalokat. Akarattal mondom, hogy írta, mert Reinitz Béla sajátságos, példátlan módon irodalmi cselekedetet végzett a megmuzsikásított Ady-versekkel. Ezek az Ady-dalok valóban annak az Adynak a továbbnyírkált, továbbvitt, továbbsírt versei, aki e verseket élete megrontóinak tartja. Ez az új cselekedet borította dühbe és vitte sárga-irigy tajtékzásba Reinitz zenekritikusait. Nem tudták, nem volt szabad nekik elgondolni, hogy valaki a muzsika nyelvén újjal és a muzsika-szertárt gazdagítóval jöhet. S azt még kevésbé hihették el, hogy a muzsikus, aki pláne kósza, vad zseni, az irodalmi lírát a kiválasztottak vakmerőségével összeházasítja a zenei lírával. Ha papír helyett zongorára s a Reinitz rekedt hangjára írom verseimet, úgy írom meg egészen, mint ő. Nagyon köszönöm neki, hogy irgalmasabb vagyok magamhoz és verseimhez, mint nélküle lennék. Ady Endre” (Részlet a Renaissance 1910/6. számában megjelent Ady-írásból.)