2025. Oct. 24., Friday
Catalogue presentation

Dávidházy Antique Book Shop
auction

07-05-2009 17:00

 
246.
tétel

Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak

Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak

Bécs, 1924, Szerzői kiadás. 32 p. 305 mm – Flórián-Vajda 20, 52, 22, 109, 90, 89, 6. Első kiadás. Sorszámozott: 53. Arany nyomással, „finom papíron”, a szerző saját kezű aláírásával. Bibliofil példány. „Az Ady-verseket ma már...

Archive item - The artwork is not available

Please login or register and subscribe if you want to see the prices.

login   register
  • add to my catalogue
  •  add a comment
  •  message to the auction house
  • send to a friend
  • print
Please login or register and subscribe if you want to see the prices.

login   register
message to the auction house

If you can not find some item details, you can ask the auction house directly.


Please login or register if you want to send this item to a friend.

login   register

Full description


Please log in or register if you want to see the whole description.


recommended art works in the catalogue

246. item
Reinitz, Béla: Hét dal Ady Endre verseire énekhangra zongorakísérettel. Manonnak
Bécs, 1924, Szerzői kiadás. 32 p. 305 mm – Flórián-Vajda 20, 52, 22, 109, 90, 89, 6. Első kiadás. Sorszámozott: 53. Arany nyomással, „finom papíron”, a szerző saját kezű aláírásával. Bibliofil példány.
„Az Ady-verseket ma már gyűlölnöm kellene, s jobban is gyűlölném, mint gyűlölöm, ha Reinitz Béla nem írja meg az Ady-dalokat. Akarattal mondom, hogy írta, mert Reinitz Béla sajátságos, példátlan módon irodalmi cselekedetet végzett a megmuzsikásított Ady-versekkel. Ezek az Ady-dalok valóban annak az Adynak a továbbnyírkált, továbbvitt, továbbsírt versei, aki e verseket élete megrontóinak tartja. Ez az új cselekedet borította dühbe és vitte sárga-irigy tajtékzásba Reinitz zenekritikusait. Nem tudták, nem volt szabad nekik elgondolni, hogy valaki a muzsika nyelvén újjal és a muzsika-szertárt gazdagítóval jöhet. S azt még kevésbé hihették el, hogy a muzsikus, aki pláne kósza, vad zseni, az irodalmi lírát a kiválasztottak vakmerőségével összeházasítja a zenei lírával. Ha papír helyett zongorára s a Reinitz rekedt hangjára írom verseimet, úgy írom meg egészen, mint ő. Nagyon köszönöm neki, hogy irgalmasabb vagyok magamhoz és verseimhez, mint nélküle lennék. Ady Endre” (Részlet a Renaissance 1910/6. számában megjelent Ady-írásból.)