Kieselbach Galéria

49. tavaszi aukció

45x55 cm
Olaj, vászon
Jelzés nélkül
Hátoldalon: Ország Lili hagyatéki pecsét valamint felirat: Utca a Várban II.

PROVENIENCIA
Egykor a Vasilescu-gyűjteményben


„A falak bennem vannak” – döbbent rá 1966-ban Ország Lili Jeruzsálemben, s egész munkásságában belső világának minduntalan előtűnő falait örökítette meg. Minden ember sorsa útvesztő, melyben sorsa fordulóin önmagát igyekszik megtalálni. Bár Ország Lili a halálba tartó szerelvényről megmenekült, mégis a félelem, a szorongás falai addigra már megkötöttek a kamaszlány tudatában. A háborút végül Budapesten vészelte át, s csakhamar megkezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Szőnyi István osztályába került, s az igyekvő tanítvány óhatatlanul átvette mestere posztnagybányai kifejezésmódját. Oesterreicher Liliről Ország Lilire változtatta a nevét, de a főiskola befejezése után már mást is meg akart változtatni. Ki akarta üríteni magából mindazt, amit addig tanult, mert egyátalán nem elégítette ki ez az általa felületesnek ítélt festői látás.
Az ötvenes évek elején céltalanul keresgélte azt a témát, amin keresztül megtalálhatja „saját ügyét”. Tárgyat keresett, amivel kifejezheti magát, tárgyat, melynek rajzolata leginkább egybevág belső világának sziluettjével. Vonzotta egy titokzatos, emeletes magtár sárga falával, melyet 1952-ben pillantott meg Tihanyban. Ösztönösen lelte meg ebben az épületben nyomasztó álmai szürreális falait. Mint írta: „…rá is találtam a tárgyakra. Tárgyként most már a falak jelentkeztek.” A falak, melyek művészetének központi motívumává váltak.
1953-ban aztán már otthon Budapesten, Fiáth János utcai aprócska „műtermében” újrafesti a magtárat, majd rátalál arra a várbeli utcácskára, s ott egy sárga, szorongást keltő házra (feljegyzéseiből tudjuk, hogy a Hadtörténeti Múzeum környékén), amely felidézi festészetét meghatározó tihanyi emlékét.
Már ezen a munkáján is érződik egy másfajta téralakítás, egy másfajta szemlélet. „Szürrealizmust csináltam – mondta Ország Lili – egyszerűen, mert így kezdtem látni.” Valóban, a magyar festészetben szinte példa nélkül, a klasszikus szürrealizmus hangján szólaltak meg ebben a korszakban készült vallomásai. Nagy hatással volt rá Chirico, akivel érezte a „rokon alapérzést”. Világa mégis a legtöbb hasonlóságot a cseh származású festőnővel, Toyennel mutatja, kinek szürrealizmusát egyfajta „szomorú poézis, líraiság” jellemzi. A nyugati klasszikusoktól azonban megkülönbözteti látásmódjának és előadásmódjának egyéni színezete. Barátja Bálint Endre így írt erről az időszakáról: „Ország Lili szürrealizmusának már egész korán valami metafizikai érintettsége volt. Színei – bármennyit is használt – az álomszürkétől telítődtek, a derűsebbjét pedig mintha a napfogyatkozás megnevezhetetlen és mozdulatlan fényei járták volna át. Kétségtelen, hogy a feloldhatatlan szorongás, fojtogató félelem és iszonyatos magány jellemzi ezt a korszakát.”
Ezt a "napfogyatkozás effektust" szolgálja a mű színeket tompító patinás lakkrétege, mely nem csak a belső szorongó érzéseket hivatott erősíteni, hanem egyben a főiskolát frissen végzett művész kötődését is kifejezi tanárához, Szőnyihez, a régi magyar mesterekhez, a klasszikus festészethez.
A fiatal Ország Lili által mentorává választott Bálint Endre ezzel a képpel és egy magányos kórót ábrázoló művel találkozott először az első bemutatkozó látogatás alkalmával. E képekből rögtön megérezte a mélyben lakozó óriási fájdalmat és az annak formát adni képes óriási tehetséget.
Ez az egyik első és egyben irányt mutató darabja Ország Lili korai, a klasszikus szürrealizmus hangján megszólaló korszakának. S az itt alkalmazott kifejezési mód a magyar művészettörténetben egyedüli és bár egyértelműen nyugat-európai gyökerű, mégis tele van kelet-európai sajátosságokkal, mélységekkel, fájdalmakkal.
Ennek a viszonylag rövid korszaknak az alkotásai Ország Lili barátaihoz, a kor nagy gyűjtőihez (Kolozsváry Ernő, Vasilescu János) vagy hagyatékának részeként múzeumokba kerültek, ezért ritka alkalom, hogy jelentős szürrealista Ország Lili kép kerüljön árverésre, ez a mű is a Vasilescu gyűjteményből kerül eladásra.

Kolozsváry Marianna