Virag Judit Gallery and Auction House

(3) XIX. Századi mesterművek és Zsolnay kerámiák

Olaj, vászon, 110x140 cm
Jelezve jobbra lent: Mednyánszky 1907

Mednyánszky életének nagyrészét a szabad természetben töltötte. Szeretett tájait, a Magas Tátrát, a Kárpátok erdejeit vagy, az Alföldet minden évszakban bebarangolta, hiszen amint az naplójegyzetéből is kitűnik: „természet szemlélete volt főfoglalkozásom legfiatalabb koromtól fogva, ez volt életem tartalma.” Az érzékeny lelkű, melankóliára és viharos szenvedélyekre egyaránt hajlamos festőt méltán vonzotta az örökösen változó természet állandósága.
A hatalmas életmű jelentős részét lírai, misztikus, illetve filozofikus hangvételű, időtlen az időtIen lét hangulatát sugárzó tájképek (Tavaszi alkonyat, Hóolvadás, Vízparti j figurával, Tarpataki táj) alkotják. Párizsban és a Műcsarnok kiállításain is tájképeivel szerepelt és részesült nagy elismerésben.
A szüntelenül vándorló festő müncheni és párizsi tanulóévei, majd olaszországi tanulmányútja után éveket töltött Bécsben, hónapokig festett a barbizoni Fontaineableau erdejében. 1905-11 között ugyan ugyan Budapesten élt, a környezet változásigénye gyakori kirándulásokra késztette a Dunántúl, a Balaton és a Bakony vidékén; a tavas-ni és nyári tájak egész sorát festette meg
Az 1907-ben érett művészként festett Nyírfák között című képen a természet érzékletes ábrázolása mögött a festő lelkének távlatai sejlenek. "Mi volt az, ami a természet jelenségeiben engem annyiit meglepett, oly végtelenül megörvendeztetett. Az egész Nagynak a sejtelme, amely magamnak is mindig leírhatatlan volt" - írja naplójban.
E "Nagynak" a megjelenítésére Mednyánszky festői stílusában egyéni módon ötvözte a münchenii akadémián tanult rajzos pontosságot, a Munkácsy Mihály, Paál László és Odilon Redon mellett megismert barbizoni természetszemléletet és a plein-air hagyományát. Mednyánszky fény- és atmoszféra festésében az impresszionizmus vonásaira ismerni: a lokálszínek helyenként eltűnnek és a fénynek adják át a helyet. A napfény e különös vibrál a jelen festmény nyírfáinak fehér kérgén. Ez a jelenség, valamint a leveleken átderengő szürkéssárga ég és a lustán vonuló erdei folyó reflexei meleg, enyhén fülledt levegő érzetét keltik.
A fák és a vízen pihenő csónak formái színes foltokból épülnek fel, belső tagozódásukat inkább sejti, mint látja az ember.A nagyszabású, mégis egyszerű tájkép a természet költői és titokzatos átírása. A harmonikus és Mélytűzű színekkel festett képen Mednyánszky azon törekvése tükröződik, hogy a látható dolgokat a láthatatlan, belső szellemi maggal összekösse. Amit a kép megjelenít, az hagyományos értelemben már nem is festői motívum: elvont érzelmeket rögzít a festő. A természet e tudatosan kiválasztott szegmensében megjelenő csónak közvetve utal az ember jelenlétére. Az ember körül szövődő végtelen magány, a nyugalom és az elmúlás megtestesülése. A kép készülésekor ezen gondolatok felfokozott érvénnyel vannak jelen Mednyánszky életében.
A tematikailag és festéstechnikai szempontból homogén életmű darabjait Mednyánszky ritkán látta el évszámmal, az itt megjelenő dátumnak ezért fontos szerepe van. 1907-ben Mednyánszky jóbarátja, Kurdi Bálint halálát gyászolta, kit életének utolsó heteiben maga ápolt. A hű barát elvesztése mély nyomokat hagyott a festő lelké?en, aki 1907 tavaszán és nyarán hetente utazott el Vícra Kurdi sírjához. A szimbolikus értékű csónak visszatérő elem Mecinyáns7ky életében. "Megint eszembe jutott egykori álmom, hogy halálom előtt nem maradt egyebem, minta csónak, mely a haIál szigetére vitt. Szerettem és öleltem a csónakot és nehéz volt attól is megválnom", tudjuk meg a korábban idézett naplóból.
A sötét víz és a melankóliára utaló elemek ellenére a fák aranyló lombja, valamint az ágak között hújkáló napfény derűt kölcsönöz a képnek. MednNánszky Barbizonban megismert és elsajádtott buddhista életfelfogása, és az élet körforgásának elfogadása így köszön vissza a Nyírfák között című festményen. A természetet és az emberi lélek őszinte megnyilvánulásait kutató művész alkotását kiválóan jellemzi Fülep Lajos gondolata: „talán Rembrandt önarcképeinek van némi közösségük Mednyánszky tájképeivel.”

T. K.