Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 13. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát

Kolozsvár, 1942, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. kiadása (Minerva Rt., Kolozsvár), 49 p. + [1] p. + [2] t.: ill.
Erdélyi Tudományos Intézet c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
Erdély Víznevei. Írta: Kniezsa István.
Különlenyomat az Erdélyi Tudományos Intézet 1940-1941. évi Évkönyvéből. Betűrendes névmutatóval és két, több színű, feliratos, hajtogatott, kötetvégi térképmelléklettel kiegészített kiadás. A címfedélen, a címlapon és néhány lapon, tulajdonosi bélyegzés látható számjelzéssel ellátva.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány két színnel feliratozott címfedéllel, új, feliratozatlan, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Kniezsa István (Trsztena, 1898. december 1. – Budapest, 1965. március 15.) magyar nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, MTA tag. A 20. századi magyar nyelvtörténeti kutatások egyik legjelentősebb alakja volt, számottevő tudományos eredményeket ért el a Kárpát-medencei hely- és személynévanyag vizsgálatában, a magyar nyelv középkori állapotának és írásgyakorlatának kutatásában, valamint a szláv eredetű jövevényszavak feltárásában. Fő kutatási területe a magyarság 10–15. századi településtörténetével szorosan összefüggő hely- és személynévkutatás volt. Levéltári és oklevélkutatásai alapján jelentős feltárómunkát végzett a Kárpát-medencei helynévanyag tekintetében, a már csak forrásokból ismert települések helyét beazonosította, egyszersmind etimológiai magyarázatokat is csatolt az egyes helynevekhez. Az általa összegyűjtött anyag alapján felállította a magyar és szláv helységnévtípusok középkori kronológiáját, és megszerkesztette a 11. századi Magyar Királyság nemzetiségi térképét. Számottevő eredményeket ért el az erdélyi magyar, erdélyi szász és román településnevek keletkezéstörténetével kapcsolatosan is. Újszerű módszertani szemléletet hozott a névtanba az ún. párhuzamos helynévadás jelenségének mélyreható elemzésével. Gömör, Hont és Ugocsa vármegyék 16–18. századi összeírási lajstromai alapján felvázolta a magyar, szlovák és ruszin családnevek rendszerét, az egyes nyelvekre jellemző személynévképzési sajátosságokat. Ez irányú munkásságával jelentősen hozzájárult Magyarország középkori népesség- és településtörténetének ismeretéhez, egyszersmind a korszerű történeti névtan és helynév-tipológia megteremtéséhez. 1948–1949-ben az Études Slaves et Roumaines, 1955-től haláláig a Studia Slavica" című szlavisztikai folyóiratok alapító főszerkesztője volt."