Belvedere Szalon

22. Művészeti aukció

Olaj, vászon, 80 x 65,5 cm J.b.l.: Kernstok Károly Rum Attila tanulmányával

„Mint művész a magyar glóbuson nem igen hágott nála magasabbra valaki; egyenrangú ő a legnagyobb magyar mesterekkel, kiket egy kézen össze lehet számlálni. Munkásságának értékét nem vonhatják kétségbe még azok sem, kik kapkodásnak minősítik nyugtalan keresgélését. Kezdő ’naturalista’ stílusában éppúgy teljes művészetet adott, mint ’nyolcas’ formájában, újabb impresszionista apróságaiban éppúgy, mint legújabb monumentális csoportképeiben.” – írta Kernstok Károly egész addigi életművét áttekintő cikkében Lehel Ferenc műkritikus 1934-ben. Kernstok ekkor már életműve javát megalkotta, s bár rendszeresen kiállított a Szinyei Merse Pál Társaság és a Munkácsy Céh tagjaként, valójában önként vállalt száműzetésben, szinte művészi vákuumban élt nyergesújfalusi birtokán. Két évvel halála előtt, 1938 tavaszán gyűjteményes kiállítása nyílt a budapesti Ernst Múzeumban, melyen friss és régebbi műveit vegyesen mutatta be. Ezek között szerepelt a ma közgyűjteményben lévő, Szent Antal kísértésének második, tempera-változata is. A kompozíció első variánsát Kernstok még olajban festette meg körülbelül egy évtizeddel korábban. A Biblia, mint az archetipikus emberi történetek egyik legősibb példatára, a művészt egész pályáján végigkísérte. A biblikus és mitologikus témák minden korszakában felbukkantak és egyik legfontosabb ihlető forrását jelentették művészetének. Az itt bemutatott Szent Antal kísértése Kernstok berlini emigrációjának egyik legfontosabb műve. A Tanácsköztársaság művészeti életében vállalt szerepe miatt, annak bukását követően Kernstok több művésztársával együtt emigrációba kényszerült. 1920 és 1925 között főként Berlinben, a korabeli Európa egyik legfőbb művészeti centrumában élt és dolgozott. Egyéb munkái közül kiemelkednek az itt alkotott bibliai témájú művek, elsősorban az Utolsó vacsora két olajban festett változata, egy Ádám és Éva kompozíció, valamint a Szent Antal kísértése. Ez utóbbi mű egyik ihlető forrása feltehetően Gustave Flaubert több mint fél évszázaddal korábban írt azonos című drámája lehetett. A hazájától távolkényszerült Kernstok számára különös aktualitással bírhatott a híres francia író e remekműve. A pusztában élő, kísértések közt vergődő remete a történet szerint látomások alakjában találkozik különféle világmegváltó eszmékkel, de ezek egytől-egyig hazugnak bizonyulnak. Flaubert szent Antala kiábrándult és minden hangzatos eszmétől megcsömörlött figura, éppen úgy mint az emberi jogokért vívott forradalmak leverését végigszenvedő Kernstok. E témához kapcsolhatóak még Madách Az ember tragédiája és Ibsen Peer Gyntje, melyek szintén hasonló üzenetet hordoznak. „Ez évben festett nagy csoportképének, élete főművének, a ’Keresztlevétel’-nek központi alakjában, a Krisztust karjai közt tartó Jakab apostolban magát festette le a hatvanéves Kernstok avval a kifejezéssel, mellyel a tragikus hős mindenek összeomlását nézi, ami előtte szent volt.” – írta fentebb idézett cikkében Lehel, Kernstok 1934-ben festett Keresztlevételéről, amelyben nem kevesebbet állított, minthogy a művész saját magát festette meg Jakab apostol figurájában. Ha ez igaz, akkor megkockáztatható, hogy Szent Antal alakjának megalkotásánál szintén vezethették húsbavágóan személyes, egyéni indítékok is a korábban művészvezérként szereplő, a humanista eszmékért prófétai elhivatottsággal küzdő Kernstokot. Az expresszív férfialak és az archaizáló nőalak kettőse híven tükrözi az 1920-as évek stíluspluralizmusát. Ezt gazdagítja tovább a groteszk állatfigurák ábrázolási módja, melyek legközelebbi párhuzamai Oskar Kokoschka és Emil Nolde egykorú festészetében lelhetőek fel. Kokoschkának ebben az időszakban Kernstokra gyakorolt hatását az a tény is valószínűsíti, hogy az osztrák művésznek Berlinben 1921-ben Wolfgang Gurlittnál, 1923-ban pedig Paul Cassirernél volt kiállítása, melyeket Kernstok feltehetően látott és tanulmányozott. A hosszú évtizedek óta lappangó, most bemutatott Szent Antal kísértése első változatát Kernstok emigrációjából hazatérte után, 1928-ban mutatta be először és utoljára, az Ernst Múzeumban ekkor rendezett nagyszabású gyűjteményes kiállításán. A festmény, Kernstok mai napig feldolgozatlan életművének egyik különlegesen érdekes és jelentős, feltétlenül bővebb kutatást érdemlő darabja. R. A.