| aukciósház |
„Van képünk segíteni” civil szervezőcsoport és a Magyar Vöröskereszt Veszprém megyei szervezete |
| aukció dátuma |
2010.11.14. 23:59 |
| aukció címe |
„Van képünk segíteni” Jótékonysági aukció a vörösiszap áldozatainak javára [2010. november 1-14.] |
| aukció kiállítás ideje |
november |
| aukció elérhetőségek |
| kapcsolat@iszaparveres.com | www.iszaparveres.com |
| aukció linkje |
https://axioart.com/aukcio/2010-11-14/a536c8c67dd907ef8a609d32deaa8160 |
323. tétel
Katona Zsuzsa
Katona Zsuzsa írása László Maya által illusztrálva, akvarellpapíron, A/3 méretben, keret nélkül.
"Végeláthatatlan pusztaságnak tűnt. A föld száraz, és csendes. Csak
ment, és ment... A Nap lemenőben volt. Hatalmas, sárgából narancsba
játszó gömbje már megérintette a földet, és egyre lejjebb és lejjebb
süllyedt, és minden narancsban és vörösben játszott. Ekkor látta meg a
fát. Ahogy állt, épp kitakarta a lebukni vágyó Napot. Állt, és
percekig megkövülten bámulta. A fény izzott, és glóriaként vette körbe
a magányosnak tűnő ágakat. Inkább csak sejtette, hogy nincs egyedül,
mint tudta.
Ezt kereste. Nem is. Őt kereste. Őt látta álmaiban. Ő hívta minden
éjjel. A lemenő nap, és a társaitól magányosan álló fa, a semmi
közepén, elhagyatva, egy öreg kerítés védelmében. De a kerítést elég
volt megérinteni, és köddé vált. És egyre közelebb, és közelebb ért. A
Nap pedig egyre lejjebb és lejjebb ereszkedett. A narancs már vörös volt.
Csak még néhány lépés. Csak még néhány, és megérintheti.
Egyesülhetnek. Megnyugodhat. Hiszen megtalálta.
Az utolsó lépés. Az utolsó szeletke a Napból.
A sötétség hirtelen zuhant le.
Kinyújtotta a kezét, és várta a fakéreg durva, mégis barátságosan
meleg érintését. De a semmit markolta. A lebukó nap magával vitte az
Örök Boldogság fáját is..."
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
