Kieselbach Galéria

49. tavaszi aukció

46,5x46,5 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Kádár Béla

PROVENIENCIA
Egykor svájci magángyűjteményben

REPRODUKÁLVA
- Modern Magyar Festészet, 1919-1964. Szerk: Kieselbach Tamás, Budapest, 2004. 27. kép


Kádár Béla a húszas évek elején számos falusi témájú kompozíciót mutatott be a berlini Der Sturm galériában, nagy sikerrel. Herwarth Walden avantgárd galériája szívesen adott bemutatkozási lehetőséget modern művészeknek: a német expresszionisták, a francia kubista festők, az olasz futurista művészek és orosz konstruktivista alkotók mellett a Közép-Kelet Európából érkező magyar művészeknek is. Kádár Béla 1923-tól folyamatosan hol egyéni kiállításokon, hol csoportos tárlatokon szerepelt a rangos galériában. A modern művészetet kedvelő berlini közönség nagy érdeklődéssel fogadta falusi témájú akvarell vagy tempera kompozícióit, amelyek Chagall képi világát idézték ugyan, de magyaros karakterükkel sajátos egyéni stílust képviseltek. A húszas évek végén a Sturm galériában bemutatkozó kubista művészek hatására Kádár Béla is új el emeket emelt be falusi témájú kompozícióiba. Albert Gleizes, a kubizmus jeles propagátora a húszas évek elejétől ismét Walden galériájában állított ki. Festőtársaival együtt a háború utáni késő kubizmus szintetikus stílusát képviselték. A tárgyakat geometrikus síklapokká redukálták, s a színes alakzatokkal dinamikus struktúrákat hoztak létre. Kádár Béla a korábban domináns, hangsúlyosan folklorisztikus motívumok helyett inkább stilizált formákkal kezdett dolgozni, geometrikus síklapok és térelemek elforgatásával, több nézőpont kombinálásával és absztrakt formák összeépítésével próbálkozott. Kádár Béla húszas évek végén készült képeinél azt a kettősséget érzékeljük, amelyet az új formaelemeket beemelő, de alapvetően illusztratív stílus továbbélése jelent. A festmények az ismert tematikai sémát követik, de a leegyszerűsített alakzatok és a nagyvonalúbban kezelt háttérelemek egy festői tisztulási folyamat kezdetét jelzik.

Sajátos kompozíciós megoldással élt, amelyben korábbi képeinek stilizált figurális motívumait elegyítette az elvont formák jelzésszerű megjelenítésével. Képünkön is egy hasonló festői módszerrel találkozhatunk. Az emberi alakzat és a lófigura absztrahált formái az olajkép centrumába kerültek, ugyanakkor a környezeti elemek – a falusi utcák dülöngélő házai és a pöttyözéses díszítő felületek továbbra is a kompozíció domináns részeiként szerepelnek. Az erőteljesen strukturált, elvont alakzatok dinamikus építése jól illeszkedik a dekoratív részletek hangulatos festői megoldásaihoz. Az olajtechnika markáns alkalmazásával képződő pasztózus festékfelületek a kép rusztikus karakterét erősítik. Az ismert motívumok jó érzékű tömörítése és friss előadásmódja Kádár kompoziciós készségének ékes bizonyítéka.

Gergely Mariann