2025. okt. 24., péntek
Katalógus bemutatás

Központi Antikvárium
103. könyvárverés

2007. 06. 01. péntek 17:00

 
73.
tétel

Jókai Mór (1825-1904) író sajtákezű levele Dessewffy Arisztidnek, a Képviselőház elnöki tanácsosának „Kedves Barátom” megszólítással:

Jókai Mór (1825-1904) író sajtákezű levele Dessewffy Arisztidnek, a Képviselőház elnöki tanácsosának „Kedves Barátom” megszólítással:

„Köszönöm a figyelmeztetést, helyre fogom hozni a mulasztást s fényes elégtételt fogok szolgáltatni Dessewffy tábornoknak Baráti tisztelettel igaz híve Dr. Jókai Mór” Családi hagyomány szerint a levél előzményeként egy...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Leütési árakat tartalmazó katalógus!

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

73. tétel
Jókai Mór (1825-1904) író sajtákezű levele Dessewffy Arisztidnek, a Képviselőház elnöki tanácsosának „Kedves Barátom” megszólítással:
„Köszönöm a figyelmeztetést, helyre fogom hozni a mulasztást s fényes elégtételt fogok szolgáltatni Dessewffy tábornoknak Baráti tisztelettel igaz híve Dr. Jókai Mór” Családi hagyomány szerint a levél előzményeként egy irodalomtörténeti szempontból nagyon érdekes történet körvonalazódik: Jókai „A mi lengyelünk” című regénye folytatásokban jelent meg egy folyóiratban. A szabadságharc idején játszódó munka egyik fejezetében az 1849. VII. 20-án Tura mellett lezajlott ütközet szerepel, amelynek hőse a későbbi aradi vértanú volt. A hasonló nevet viselő elnöki tanácsos sérelmezte, hogy az író a csata leírásában Negrotin, a lengyel főhős érdemeit ecseteli, és Dessewffyt meg sem említi. Érdekes, ahogyan az író végül orvosolta a problémát. A hetedik fejezetben egy mellékszereplő megemlíti, hogy hallott Negrotin hőstetteiről a turai csatában. Erre válaszol a főhős: „Nem én voltam – mondá Negrotin. – A markotányosné csak egy kis részét láthatta e csatának, amibe történetesen mi kerültünk Tihamérral. Én érdemetlen babérokat viselni nem akarok. Vágtam, akit magam előtt találtam: ez az egész. Az ütközet diadala a magyar vezért illeti meg, aki a magyar sereg legvitézebb katonája, aki nem más, mint Dessewffy Arisztid tábornok.” Ezt követően pedig hosszan áradozik a tábornok hősiességéről. 2 levél, 1 beírt oldal. Kelt: Bp., 1901. XI. 29.