Belvedere Salon

22ndArt Auction

Fedőfehér, fekete karton, 55,5 x 75,5 cm J.j.l.: Gyarmathy 62 Hátoldalán autográf felirat: 62/18 Gyarmathy Tihamér "Szürke-fehér" Aszalós Endre szakvéleményével

Az 1962-ben festett mű címét maga Gyarmathy adta meg. Az elnevezés kettős értelmű: egyrészt magára a technikai kivitelezésre – vagyis a fekete alapra és a rajta alkalmazott fehér festékre (és annak szürkítő hatására) vonatkozik, másrészt érzékelteti, hogy a teljesen elvont vizuális tartalom ennyire tág jelentéstartalmú, hogy az ismert valósággal, vagy annak határtalanul sok fragmentjével a névadásban sem definiálható. Valóban, az alig éreztetett koncentrikus mező körül zsúfoltan, de igen rendezetten valami nem rögzíthető és nem konkretizálható közeg (gravitáció?, éter?, eletromágnesesség?) hullámrezgése áramlik. Gyarmathy itt már teljesen eltüntette az általunk szenzuálisan ismerhető valóság – szavaival élve: „s földi középvilág” – és az emberi fantázia által elképzelt kozmikus terű történés határait. Az igen egyszerű és mégis határtalanul variálódó motívumok különböző irányból egy centrális vonzásközpont felé áramlanak. Hullámmozgásuk közben a „szürke” és a „fehér” tónusaiban nyerik el koloritjukat, aminek tónusárnyalatai a központosított forgómozgás által determináltak. Kérdésük az lehet: tengeri hullámverés, netán jégzajlás vagy időjárási katasztrófa kibontakozó forgószele (horribile dictu: netán biokémiai, vagy molekuláris folyamat) az ábrázolt jelenség? Válaszunk: mindegyik és egyik se. Vagyis: határozatlan a valóságtartalma, de mindennek a lényegét ragadja meg: az energiát hordozó anyagi világ szüntelen és végtelen örvénylését. A materiális determináltság azonban túlnő itt a vizuális és tudati ismereteinken. A művész képzelőereje segítségével témavilágát kiszélesítette, és virtuális területre, a határtalan tendenciájú kozmosz érzékeltetésére adaptálta. Ehhez addigi formáinak zártságát, geometrikusságát feloldotta, mert ösztönösen érezte, hogy az absztrahálás síkgeometrikus redukciója ab ovo szűkítő és a valóságtól távolodó tendenciájú. Helyette a szüntelenül alakváltó, kisebb-nagyobb építőmotívumok mozgástendenciáit alkalmazta ahhoz, hogy a képzőművészetben a már-már rendezetlen káoszt rendezett és áttekinthető kaotikus képződményekké regulálja. Így vissza is vezette vizuális élményvilágát és elfogadható, új vizuális törvényeket teremtő képzőművészeti világképhez. Az „új világkép” teremtésének célkitűzése Gyarmathy generális művésztársainak – különösen az Európai Iskolából kiváló „Galéria a 4 világtájhoz” alkotói csoportosulásnak – közös és különböző irányba vezető, és gyümölcsöző „fixa ideája” volt. Jelenünkre bebizonyosodott, hogy ennek az életképes mozgalomnak hallatlan művészettörténeti jelentősége volt nemzeti képzőművészetünkben, az 1940-es évektől kezdve, de rövid idejű legalitással. Gyarmathy itt aukcióra kerülő műve ennek a célkitűzésnek egyik tömör megfogalmazását jelentheti a számunkra. Annál is inkább, mert maradéktalanul sugározza felénk ezt az alkotói ideát, amit a mester oly’ frappánsan megfogalmazott meg saját „ars poetica”-jaként: „… minél több az élmény és minél magasabb szintű, annál tágabb a világ, és annál tartalmasabb az élet”. A. E.