Virág Judit Galéria

(42) Karácsonyi aukció

Olaj, vászon, 67x47 cm
Jelezve balra lent: L. Gulácsy

Aukcionálva:
Virág Judit Galéria 31. aukció, 51. tétel

Kiállítva:
Gulácsy Lajos kiállítása. Rónai Dénes Szalonja, Budapest, 1912. (katalógus nélkül)
Gulácsy Lajos gyűjteményes kiállítása.
Ernst Múzeum, Budapest, 1922. szeptember, katalógus: 31.
Megfestett álmok. Mese, látomás, álom a magyar művészetben, 1903-1918.
Freud Museum, London, 2003. november 12. – 2004. január 18.;
Ernst Múzeum, Budapest, 2004. március 14. – április 25. katalógus: 30.
A varázsló kertje – Gulácsy Lajos festőművész gyűjteményes kiállítása.KOGArt, Budapest, 2008. március 15. – július 27.

Kiállítva és reprodukálva:
Gulácsy Lajos emlékkiállítás. István Király Múzeum, Székesfehérvár,1966. május 8. – június 26. katalógus: szám nélkül
A magyar festészet rejtőzködő csodái – Válogatás magyar magángyűjteményekből II.Mű-Terem Galéria, Budapest, 2005. szeptember 10. – október 9., 15.

Reprodukálva:
Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Corvina Kiadó, Budapest, 1969. 16. tábla
Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Corvina Kiadó, Budapest, 1979. XX. tábla
Szabadi Judit: Gulácsy Lajos. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. oldalszám nélkül
Gulácsy Lajos: A virágünnep vége. Összegyűjtött írások Gulácsy -képekkel.
Szerk.: Szabadi Judit, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1989. XIII. tábla
Király Erzsébet: „Gáláns ünnepség”.
Rokokó reminiszcenciák a magyar festészetben 1870 és 1920 között.Művészettörténeti Értesítő, 1991. 34, 145.
Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos.
Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2008., 120. kép

Sokan sokféleképpen értelmezték márGulácsy Lajos művészetének történelmivonatkozásait. A par excellence élet művészfestő pályáján szinte minden mindennelösszefügg. „A művészetet tanítani,vagy tanulni nem lehet. Ez nem pálya – ez élet.” – írja egy helyütt Gulácsy. A jelen ésa múlt, a megfestett motívum és a mögöttehúzódó szimbólumrendszer, allegóriákés allúziók széles tárháza egy szövevényesidő-utazás részletei változtatjákmesebelivé nemcsak az életmű mindenegyes darabját, de a művész pályájáról alkotottképet is. Tovább árnyalja a helyzetet,hogy Gulácsy jelentős irodalmi munkássággal is megajándékozta utókorát.Írásai pedig nem egy esetben közvetlenösszefüggésbe hozhatók festményeivel,grafikáival. A festő népszerűségének talánegyik legfőbb titka, hogy életművénekértelmezési lehetősége határtalan, azasszociációk gazdag tárházával, a valóságés mese határainak összemosásával.

De vajon ez a drámai végkifejletbe torkolló pálya csupán időutazás, régmúlt korokemlékei, mesebeli díszletek és révetegbolyongások véget nem érő meséje? Valóbancsak egy eltévedt, hóbortos lovagalig két évtizedes kísértése, egy lovagé,aki betegséggel, nélkülözéssel dacolva tízkörmével kapaszkodik Itália legendákkalátitatott utcaköveibe?„Tévedésed a legnagyobb, Lavelais. Értemjött a múlt. Felkeresett. Tévedésedugyanaz, mint minden esztétának. – Hiszenreám nem az idő, a káprázat hatott.Nem keresek össze-függést a mű és a korközött, melyben az megszületett. Elémvéletlensége egy meglátás titkos pillanatasodorta, mint akáciák illatát egy ázottkertben egyszer.” – adja meg a választa Didóban Gulácsy. Művészetének elvágyódásélménye nem egyszerűen egymás-kor kósza pillanatainak felvillantása,hisz Gulácsy maga is aktív részese,sőt elszenvedője ennek az időutazásnak.Alkotói szerepvállalása sokkal inkább aművészet totális kiterjesztésére irányul;túl az ideákon és a menekülésen, a magaszenzuális teljességében igyekszik megélniItália középkori világát, álmokkal ésmesékkel átszőtt, semmihez sem foghatóauráját. Nem egyszerűen kellék számáraez a világ, sokkal inkább egy létező test ésképesség, mely egyedüliként nyújt segítségetszámára a fizikai lét elviselésébenés fenntartásában.Gulácsy szerelem-tematikája a lovagi trubadúrtól,a rokokó fülledt erotikájáig szélesskálán mozog. Míg a középkori alakjaitinkább hús-vér figurákként láttatja, addigrokokó „modelljei” baba-, vagy bábszerűségükkeltűnnek ki az életműből. Azérzékiség, a testi vágyak dominálnak ezutóbbi képeken, melyek inkább sóvárgóerotikus képzelgések, semmint a lovagias,távolságtartó szerelem eszményénekfennkölt balladái. Mindeközben az elvágyódáslegalább akkora jelentőséggel bírezeken az erotikus töltetű képeken, mint a festő kora iránt érzett megvetésében ésfélelmében. „Soha ne élj a mának – Várakozások bírnak egyedüli értékkel.A holnap, mely nem lesz soha egészen atiéd. A pillanat végtelenséggel ér fel, hael tud velünk hitetni egy nem létező örömöt.”

/Didó/

Évődő figurák, a nő visszahúzódó, makulátlanjelleme és a mulatt férfi démonialakjában testet öltő buja vágy A mulattférfi és a szoborfehér asszony című képfeszültségének alapja. Álom, tünemény,ábránd és káprázat játssza a főszerepeta festményen, melyből mégis titokzatosság,a pillanatnyiság mögött bujkáló időtlenségárad.Az érzéki vágyak és az erotikus fantáziákmegidézésén túl azonban létezik egy másik,talán legalább ennyire izgalmas olvasataGulácsy különleges festményének. Aszoborfehér nő és a mulatt férfi együttesétlátva ugyanis önkéntelenül merül fel akérdés: vajon a kép nem mutat-e párhuzamotC. G. Jung személyiségmodellekrőlszóló híres elméletével? Mintha Gulácsysaját ellentétes személyiségjegyeit csempésztevolna e két egymástól oly távoli, smégis összetartozó figurába!Jung az emberi személyiség jegyeit néhányarchetípusra vezette vissza. Elméletébenkülönleges jelentőséggel bír kétalapvető típus, az „animus” és az „anima”,melyek az egyén saját ellentétes nemiségévelhozható össze-függésbe. Mindenember személyiségében létezik egyférfi és női oldal. A nő lelkében élő férfiaz „animus” és a férfi lelkében élő nő az„anima”. Az elállatiasult vad férfi, valaminta félénk és visszahúzódó női szerepekakárcsak egy bábjáték karakterei, állandóanváltogatják és nyomják el egymástaz élet színpadán. E két jellem mindegyikérebőségesen találunk példákatGulácsy literatúrájában és festészetébenegyaránt. A filigrán miniatűr, álomszerűnőalakoktól egészen a már-már perverzerotikus, démoni szeretőkig számtalan típusés karakter jelenik meg írásaiban, ésfestészetében. Elképzelhető, hogy ennekaz igencsak kézzelfogható gondolatnakegyfajta vizuális átirata lenne A mulattférfi és a szoborfehér asszony? MinthaGulácsy saját énképének kivetítésérehasználná fel e két titokzatos, az időtlenségbenvárakozó figuráját! Mintha sajátönarcképét alkotná meg bennük, önmagajellemrajzát tárva ezzel elénk.Amennyiben e feltevést elfogadjuk, Gulácsyfestészetének értelmezése kapcsán egyszersmind az is felmerül, hogy az álarcok,a maskarások és a mesebeli figurákpusztán Gulácsy saját komplex személyiségének kivetítését szolgálják-e az életműben.Mintha Gulácsy egyetlen vágya azönkifejezés volna, egyfajta jó értelembenvett exhibicionizmus, melynek csak álarcokbaés szerepekbe bújva képes feltűnésnélkül eleget tenni a művész. Festészetenem egyszerűen költészet – régmúlt korokmegidézése és testetlen kalandozás– hanem totális művészet, az önkifejezéslegelemibb, legszubjektívabb módja, ajungi értelemben vett archetipális karakterek„belénk égetett” ősi jelentésrétegeinkeresztül.Talán könnyebb e kérdést egy, a máhozközelebb álló művész, Frederico Fellinimunkásságán keresztül bemutatni. Fellinifelvállaltan saját énképének kivetítéséretörekedett filmművészetében. AkárcsakGulácsy, karakterek széles tárházátteremtette meg alkotásaiban. Alakjaimesebeli és képzeletbeli figurák, megannyi kép, pontosabban álomkép. Ezek azéletre hívott lények mind-annyian belőleerednek, tulajdonképpen Fellini arcai,személyiségének különböző karakterei.Éppen ezért oly fontos művészetébenmár a kezdetektől az arcok és fejek díszítése,maszkírozása, hihetetlen fejfedőkkel,elképesztő sminkekkel. Gondoljunkpéldául az Édes életre, a Rómára vagy aSatyriconra. Ahogy Szabolcsi Miklós írja:„Fellini mindig önmagáról szól – a világ,a kor változó eseményeit csak önmagánkeresztül látja. Minden műve mindig önarcképis. És önarcképe leg-többször történeti,kultúrtörténeti rétegekbe ágyazottanjelenik meg.”Különös, hogy ezek a megállapításokmennyire igazak Gulácsy festészetére is.Gulácsynak – akárcsak Fellininek – mindenteremtményéhez ugyanaz a viszonya:a művész bábjátékos. Minden báb azövé, s egyik sem tekinthető ellenségének,képein nincsenek igazán negatív szereplők,mert minden figurája a saját legbelsőjébőlered; mindent szeret maga körül.Míg Fellini furcsa figurákat megörökítőfényképgyűjteményből „dolgozik”, addigGulácsy szépirodalmi írásaiban teremtimeg saját karakterfiguráit s velük együtt„magánmitológiáját”. Miközben az arckeresésnekvan egy szociális dimenziójais: a normálisból kilógó emberekkel valóazonosulás igénye. Innentől Gulácsy képei– és Fellini filmjei – nem tekinthetőkmásnak, mint karneváli felvonulásoknak.Kortársai közül talán Kárpáti Aurél voltaz egyetlen, aki valódi mélységében felismerteGulácsy művészetének jelentőségét.Nem véletlen, hogy ő volt az első,aki Csontváry piktúrájához hasonlítottaképeit. Felismerte, hogy alkotásain nem amúlt andalító mesevilága bír döntő fontossággal,sokkal inkább Gulácsy sajátvágyképeinek jelenidejű, vizionárius ésdrámai „kiírása” jelentik az életmű igaziértékét. „Sejtelmes mesehangulatok, különösálomjelenségek kifejezője volt GulácsyLajos. A múlt páratlan vizionáriusa,akinek festői képzelete és előadásmódjaazonban sokkal több kapcsolatot tart alegmaibb jelennel, mint a képtárakbanfelhalmozott múlt művészetével. ... Ez akivételes tehetségű művész – Csontváryhoz hasonlóan – napjaink víziós festészeténekelőhírnökei közé tartozott,akiben a sokszor felemlegetett ‹‹betegségénél››fontosabb stílusalakító, teremtőművészi adottságok éltek.”

Kaszás Gábor