Központi Antikvárium

164. Könyvárverés

Gnómák. Kazinczy Ferenc kézirata 1 folio.
„Óh Pali, eljöhetnétek Bajzával, Ti gyűjtitek az Ő kincseit. Úgy képzelem, hogy ő a csillagok sugarából is hálásan nézne le reátok. Remélem, a kérésemet nem utasítjátok el. Azt hiszem, ha a fivérem egészsége engedné, az árvák gyámja lehetne, segítene magas áron értékesíteni Ferencem kéziratait.” írta Török Sophie Szemere Pálnak, két héttel férje, Kazinczy Ferenc (1759–1831) halála után. Ezzel a levéllel vette kezdetét Kazinczy gazdag kéziratos hagyatékának kalandos útja, és ritkaságszámba megy, hogy abból felbukkanjon valami. Most mégis egy Kazinczy-kézirat leírását olvashatják, azok közül is két gnómájának ismertetését. Az epigramma alműfaját, a gnómát – mely egy hasonlat, kép, példa vagy épp ellentét formájában megjelenő életbölcsesség rövid, tömör verses vagy prózai kifejezése – XIX. századi íróink is kedvelték, különösképp Kazinczy. Tövisek és virágok című kötetét az epigramma másik alfaja, római ún. martialisi epigramma ihlette. Rochefoucauld (1613–1680) Maximáinak magyar verzióját pedig 1810-ben jelentette meg Friedrich Schulz (1762 –1798) 1794-es fordítása alapján, nem pusztán a híres francia író és moralista munkája bemutatásának szándékával, hanem a célból is, hogy egy másik nyelvi rendszer tükrében tágítani tudjuk saját nyelvünk határait. Annál érdekfeszítőbb, ha feltesszük, hogy ez a két gnóma, mely nem szerepel Rochefoucauld-nál, Kazinczy sajátja és nem fordítás. Nyomtatásban Váczy József tette őket közzé. Az első gnóma egy variánsa megtalálható Kazinczy Ferenc Ráday III. Pálnak Érsemjén, 1803. szeptember. 2-án írt levelében, melyben Ráday Pál dédapja emlékművének terveiről ír, s itt a gnóma vélhetőleg, mint javasolt felirat szerepel. Mindkét gnóma megtalálható Váczy „Kazinczy ismeretlen iratai” című cikkében (Irodalomtörténeti Közlemények 1932. 42. évf.), ám azok eredetéről nem ad felvilágosítást. Az aukción szereplő tétel eltér a Váczy által közölttől, és minden bizonnyal autográf kéziratról van szó, melyet Kazinczy készített, talán jegyzet gyanánt egy majdani munkájához, miként az szokása volt.
(Forrás: Kazinczy Ferenc összes művei. Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi: Váczy János. Harmadik kötet. 1803 – 1805. Budapest, MTA, 1893. p. 97.)
Szép állapotban lévő kézirat.