Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 13. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát

Budapest, 1935, Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság kiadása (Stádium Sajtóvállalat Rt. Nyomdája), 55 p. + [1] p. + XXXVI t., ill.
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Liebl Ervin (1895-1927). Egy ismeretlenül élt festő és szobrász élete és művészete. Írta: Elek Artúr.
Az előlapon a szerző, Elek Artúr tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: L. M. úrhölgy őnagyságának hálás köszönettel a június tizenhatodikáért Elek Artúr".
"Ez a könyv a Stádium Sajtóvállalat Rt. Nyomdájának Ciceró Garamond betűivel 300 számozott példányban készült". Ez a 155. sz. példány.
A címlapképen Liebl Ervin fekete-fehér fotójával (1925), harminchat, szövegközti, fekete-fehér és színes, egész oldalas, feliratos, műnyomópapíros képmelléklettel, a képmellékletek és a szövegközti, feliratos rajzok számozott jegyzékével, függelékkel (szemelvények Liebl Ervin költeményeiből) és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány két színnel feliratozott, a kiadó emblémájával ellátott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, tiszta, szép belívekkel, hiánytalan, megkímélt, megőrzött, szép, gyűjtői állapotban.
A kötet szerzője, Elek Artúr (Budapest, 1876. február 8. – Budapest, 1944. április 25.) magyar író, műfordító, művészettörténész, műkritikus, tanár. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán végezte el. Karrierje elején útirajzok írásával és műfordítással foglalkozott. 1908-tól évtizedekig a liberális "Az Újság" c. esti napilap munkatársa volt. Irodalmi és művészetkritikai folyóiratoknak is dolgozott, kritikái, tanulmányai a "Magyar Géniusz", a "Figyelő", a "Műbarát", a "Kékmadár", a "Művészet", a "Magyar Művészet" c. lapokban jelentek meg. A "Nyugat" főmunkatársa volt az indulástól a lap megszűnéséig. 1916-1919 között az Iparművészeti Főiskola művelődéstörténeti tanára volt. Edmondo De Amicis, Alphonse Daudet, Gottfried Keller műveit fordította magyarra. Írásai zömét finom stílusú, elmélyült elemzéseket nyújtó esszéi és művészeti kritikái alkották. Novelláira az impresszionista hangulatok és lírai hangvétel volt jellemző. Bár fiatalon kikeresztelkedett, az 1930-as évek végén hozott ún. "zsidótörvények" értelmében a zsidóságot sújtó jogfosztó intézkedések az életét tragédiába sodorták. 1944-ben a német csapatok bevonulása után öngyilkos lett."