Belvedere Salon

20. Kunstauktion

Akvarell, papír, 28,5 x 16 cm J.j.l.: Doucet Hátoldalán Cobra Museum kiállítási címke Kiállítva: Európai Iskola XXXV. kiállítás (Bp., 1948) Cobra Museum, A magyar avant-garde (Amszterdam, 2002) Reprodukálva: György-Pataki: Az Európai Iskola és az elvont művészek csoportja (Corvina, 1990) 243. kép Het Bruidsfeest van de Krekel (Amszterdam, 2002) 42. o. Claudia Küssel: Corneille, A magyar kaland (Galerie Elisabeth den Bieman de Haas, Amszterdam, 2002) 65. o. 39. kép

Tanulmány:
A francia festőművész a II. világháború végén, a buchenwaldi koncentrációs táborból szabadulva Eppinger-Weiss Margit meghívására érkezett Magyarországra és rövidesen a hazai Európai Iskola művészcsoport képviselőivel, valamint a belga-holland festőtárssal, Corneille-jel alakult ki szoros kapcsolata. Itteni munkássága idején két önálló kiállítását is megrendezte a művészcsoport (1947. jól., 1948. aug.). Utóbbit az egyik alapító Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor nyitotta meg; valószínűleg ennek révén került a festmény az ismert magyar magángyűjteménybe. A francia művész később tevékeny szerepet vállalt a szürrealisták, majd a COBRA-csoport megmozdulásaiban. Mint ahogyan Passeron találóan jellemezte: „Festészetében a grafika és a vastag festékréteg ereje az árnyalatok finomságával vegyül, s a képiségbe sok képzeleti elemet iktat. …” (Passeron: A szürrealizmus enciklopédiája – Corvina 1983 – 159. o.) Ez a tömör és roppanásig sűrített, halmazba komponált kis gouache-festmény szervesen ízesült a korabeli európai absztrakt szürrealizmus stílusköréhez. Uralkodó színsíkjainak kompozíciós egyensúlyt adó elosztásával, a kísérő motívumok disszonánsabb megjelenítésével egyaránt összecsendül a korabeli magyar nonfiguratív törekvésekkel (pl. Martyn Ferenc, vagy Kassák Lajos vagy Gyarmathy Tihamér stílustendenciáival) és a holland „De Stijl”-mozgalom (pl. Doesburg, Mondrian) célkitűzéseivel. Doucet a motívikus formálásban azonban nem hajtott végre alakítási redukciót a mérnöki precizitás irányába. Geometrikus formamotívumai megtartották festői elevenségüket, a keresetlen alakítás szabadabb festékhasználatát, itt-ott a vázlatosabb faktúrát, az organikusabb témailleszkedést (pl. a síkgeometrikus ívelt formák, a merőleges egyenesek illeszkedése esetében). Mindezek ellenére a konstruáló gondolkodás, a szerves képi egységre irányuló alkotói törekvés, jelentékeny súlyosság és a kolorithasználat építő szigora fogja össze ezt a kitűnő vizuális megjelenítést.
Aszalós Endre