Belvedere Salon

20th Art Auction

Olaj, vászon, 39,5 x 29 cm J.j.l.: Rónai Velledits Lajos festékvizsgálatával Csernitzky Mária szakvéleményével

Tanulmány:
Rippl-Rónai közvetlen környezetét őrző téli képet viszonylag keveset ismerünk. Végleges hazatelepülésekor, 1902 nyarán a kaposvári Fő utcán birtokba vett paraszt-polgár portájának behavazott téli kertjét 1906-ban egy közepes méretű olajképen örökítette meg. Ezen, a kor divatja szerint a kertet díszítő kék üveggömböket, és a felesége, Lazerine Baudrion ültette, gondosan betakart rózsabokrokat látjuk a ház felől, kerítésükkel és a szemben álló házakkal. Ezt a kertet és ezt a házat egy távolabbról felvett „látlatban”, ám a kapu felől közelítve is megfestette Rippl-Rónai. E kép ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Van egy pasztell változat is, amely a kutatás számára régóta ismert, de a nagyközönség elé a Mű-Terem Galéria 15. aukciója 204. tételeként, Bernáth Mária tanulmányával került. E pasztellben a mester szintetizál. Egyszerre mutatja, ismét az utca felől, a házat és a kertet; meg a lakóit is. A nézőtől elforduló, a ház felé sétáló párt, az asszony nyakát átkaroló férfit és az őket hűségesen követő kutyát. A most vizsgált festmény esetében kilépünk ebből a zárt téli világból, de nem megyünk messze, csak a hóval borított utcára. A házak és a csupasz fák vattapuhaságú, halvány rózsaszínekkel, halvány sárgákkal, és a szürkék barnás, valamint kékes árnyalataival „élénkített” fehér háttéri környezetében egy minden bizonnyal jól ismert kislány áll, aki miért is ne állna meg és fordulna vissza a szeretett Józsi bácsi kedvéért. Hiszen Rippl-Rónait, akinek nem volt saját gyermeke, szerették a kicsinyek, mint ahogy ő is szerette őket. Meghitt pillanatkép – mondhatnánk. Az alvó – halott ? – természetben mint egy felkiáltójel, a gyermek maga az élet. A harmonikus vonású, szép barna kislány sötét prémes kabátot visel a hozzá illő, kezét melegítő muffal. Fejét és vállát a Rippl-Rónai interieur képein sokszor látott piros, zöld növényi motívumokkal tarkított kasmír kendő borítja. És itt érhető tetten a művész szuverén alkotó kedve, amely az „otthon képek” változatos szobabelsőiben oly jól megfigyelhető. Nem egy kendőbe bugyolált parasztlány áll előttünk, – mutatja öltözéke. De a festőnek szüksége volt egy harsogó színre, hogy a kompozíció életigenlő természetének megfelelően derűs legyen. Hát felruházta a gyermeket az interieur-ök jól ismert, vidámságot sugárzó textíliájával, a kasmír kendővel.
Csernitzky Mária