Központi Antiquariat

164. Könyvárverés

Diószegi Sámuel feljegyzése Hajdúböszörmény, 1795. április 26. 1 folio.
„Erősenn meg vagyok győződve, hogy átaljábann a Természettel való elmélkedés, a Vallással nem tsak szépenn megeggyez, hanem annak szent tzéljainak elérésére is, — t. i. a Teremtő esméretére, és az ember szíve javítására, — nagy segítség, és ennélfogva a Vallás Tanítójának Hivatalához nem illetlen, sőt az ő kötelességébe is belevág”. A magyar botanika megalapítójaként ismert Diószegi Sámuel (1761–1813) is vallja azt a korabeli fiziko-teológiai nézetet, miszerint a tudomány az isteni gondviselés nagy tervének része, mely, a világosság terjesztése okán, a nép számára is hozzáférhetővé kell, hogy váljék. A Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben végül 1803-tól Debrecenben tevékenykedő református lelkész, majd esperes és főjegyző, még göttingeni tartózkodása során ismerkedik meg Carl von Linné munkásságával és a kor természettudományos újításaival. 1807-ben jelenik meg a sógorával, Fazekas Mihály költővel jegyzett első magyar növényhatározó „Magyar füvész-könyv, mely a két magyar hazában található növényeknek megismertetésére vezet, a Linné alkotmánya szerint” címmel. A hazai botanika terminológiáját és nómenklatúráját megalkotó remekmű egyben mérföldkő a nyelvújításban. A költői vénával is megáldott Diószegi prédikációi és teológiai művei, valamint a református énekeskönyv megújításában is jeleskedő énekei szintén hozzájárultak a kor nyelvművelő törekvéseihez.
Diószegi hajdúböszörményi lelkészkedése alatt (1793–1803) keletkezett az a lejegyzése, amely ismerteti a helyi református egyház elöljárói által 1794. március 30-án 10. cikkelyként meghatározott rendeletet, miszerint az ötödik évfolyamot oktató tanítóknak fizetés jár. A Mária Terézia nevével fémjelzett oktatáspolitikai reformok lassú megvalósulása idején keletkezett dokumentum hátoldalán Kováts András, nemzetes fürmender tanúsítja a fizetést átvételét.
Autográf kézirat. 193x240 mm. Hajtás mentén kis szakadás.