Központi Antikvárium

164. Könyvárverés

, avagy Pelda. Az Jerusalemböl Jerichóban menö Tolvajoktól meg-sebesittetett embernek allapattyáról. Mellyet Üdvezitönk elö hozott Sz. Lukácsnál az X. Részben. Mostan penig Historia szerént bövebb beszéddel való Rhytmusokban meg-iratott és ki-bocsáttatott – által.
Lőtsén, 1689. ny. n.
Példányunk 4 (számozatlan) levél a műből: címlap + A4, A5 + 1 jelzetlen, „Ne onszoly hát tudván hogy Levita vagyok,/ Csak türjed nyavalyad mert büneid na-/ gyok,”-kezdetű lev. A lapok épek, kötéstábla makulatúrájából kiáztatott példány. Alsó lapszélen kissé körülvágva, a címlapon a nyomdahely betűinek teteje látszik. A história tárgya a Lukács evangéliuma 10. fejezete 30-37. versében olvasható példabeszéd az irgalmas szamaritánusról. Felvinczi György (1645-1716) azonban - ha lényegében nem is változtat a történeten - számos vonással színezi az eseményanyagot. A szereplők szájába párbeszédeket ad, előzményt szerkeszt, és egy Applicatióban magyarázza a példázat allegórikus értelmezését. E miatt az egyházias, papos hang miatt arra gondolhatunk, hogy Felvinczi a históriát még akkor írta, amikor a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban tanult, ahol a növendékeket a lelkészi pályára is felkészítették. Összes műve közül egyedül ez tartalmaz antitrinitárius dogmatikai elemet (csak két szentségről beszél!). (Kiad. Obál Béla: Hungarica Vitebergensia. Halle, 1909.) RMK I/1374. (Szabó Károly fenti munkából példányt nem látott, csupán a címét ismerte, ezért leírni sem tudta. Egyetlen ismert példánya 1908-ban Halleban bukkant fel.) XX. század eleji egészbőr-kötéstáblában.