Múzeum Antikvárium

XIV. Könyvárverés

London, 1830. “Printed for the Author”. XVI, LXXXIII, 312 l. 2 sztl. lev. A címlapon „The Times Office”-bélyegzéssel. A kötéstáblán korabeli, metszett ex librissel. A Poetry of the Magyars rövid előszava (Preface) után maga a Bevezető (Introduction) három részből áll: 1.) On the Magyar Language 2.) On Magyar Literature 3.) Biographical Sketches. Az 1. fejezet mai szemmel nézve is meglepően alapos áttekintést ad a magyar nyelvről; nem kevésbé szemléletes az irodalomról szóló 2. fejezet is; a 3. fejezet pedig rövid kis portrékat ad a fordított költőkről. Az antológia huszonhat magyar költő kb. száz versét tartalmazza, valamint hatvannégy magyar népdal angol nyelvű változatát. Sir John Bowring (1792-1872) angol filológus és diplomata, az első angol nyelvű magyar versantológia összeállítója 1828-ban az antológia összeállításához magyar írók segítségét kérte. Rumy Károly küldött neki nyelvtant, szótárt, értekezéseket, Vörösmarty is hírt ad a vállalkozásról a Tudományos Gyűjtemény-ben (1828); Döbrentei Gábor népdalokkal látta el. Van egy megjegyzés Döbrenteinek Berzsenyihez írott egyik (1828. május 6.) levelében arra, hogy a Bowringnak írt levelet nem más, mint Széchenyi István gróf javította ki! Ezek szerint Stefi gróf lektorálta Döbrentei angol nyelvű válaszát. - Egyébként Széchenyi 1832-ben - tehát már az antológia megjelenése után két évvel - találkozott Londonban Bowringgal, és nem volt jó véleménnyel róla. Panaszkodik, hogy szerinte Bowring szélhámos, és nem is tud magyarul. Valószínűleg Bowring társalogni nem is tudott, ám az antológia ihletett kommentáranyaga, az említett áttekintés a magyar nyelvről és irodalomról annyira alapos, lényegre törő és hozzáértésről tanúskodó, hogy Széchenyi elutasítása kissé igazságtalannak tűnik. Különben kettőjük viszonyában azért jellemzőbb az, hogy röviddel antológiája megjelenése után Bowring elküldte emlékkönyvét Széchenyinek, hogy írjon bele valamit. A gróf, engedve a kérelemnek, ezt írta bele: “A nemzetiség angyala összeköt minden nemesb embert, habár nyelve, hazája különböző is. S ím azért üdvözlek, mint a Magyarnak lelki rokonát. Élj nemzetednek, élj az emberiségnek, mint eddig s hervadhatatlan babér zöldülend boldog halántékid körül.” Az antológia elkészítésében a reformkor más jeles alakjai is támogatták Bowringot. Toldy (Schedel) Ferenc saját német nyelvű antológiáját, a Handbuch der ungarischen Poesie (Pesth und Wien, 1828) című könyvet küldte Albionba. Majláth János Magyarische Geschichte (Stuttgart, 1825) című friss műve is nagy segítségére volt Bowringnak fordítói munkájában. A legnagyobb hatással Rumy György Károly kéziratban maradt német antológiája, a Magyarische Anthologie volt Bowringra. (Ez a kéziratos emlék ma a British Museumban található.) Kiadói, díszesen aranyozott, bordázott gerincű félbőr-kötésben.