Studio Antikvárium

40. könyvárverés

In Padova, 1719. Nella Stamperia del Seminario Apresso Giovanni Manfrè. 1 t. (a tárgyalást ábrázoló rézmetszetű címkép) + [12] + 236 + [4] p. Egyetlen kiadás.
A pozsareváci béke a Habsburg Birodalom, a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között 1718. július 21-én, Pozsarevácon megkötött békeszerződés, lezárva az osztrák–török és a velencei–török háborút. A béke aláírásának következtében a történelmi Magyar Királyság teljes területén megszűnt a török uralom. Nem teljesült az a Habsburg követelés, hogy a török porta szolgáltassa ki „kellő büntetésük végett” Rákóczit, Bercsényit, Forgách Simont, Esterházy Antalt és Vay Mihályt. Rákóczi és hívei Törökországban maradhattak. A szultán határozata szerint a bujdosó Rákóczit és híveit a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba internálta. A törökök lemondtak a Temesi bánságról, Szerbia és Bosznia északi részéről, Havasalföld nyugati feléről Ausztria javára, de megszerezték Velencétől annak peloponnészoszi birtokait. E békeszerződés után kezdődött a Temesi bánság betelepítése német telepesekkel. A békekötést követő időszak lehetővé tette, hogy a pragmatica sanctio által a Habsburg uralom megszilárdulhasson Magyarországon.
A szerző: Vendramino Bianchi velencei titkár, Carlo Ruzzini teljhatalmú megbízott kíséretében Velencét képviselte a pozsareváci béketárgyalásokon. A kötetet magyar szempontból az is érdekessé teszi, hogy az országon átutazva, pontos leírást ad a felszabadító háború utáni állapotokról, részletesen szól többek között Budáról is: úgy találja, hogy nem sok történt az ostrom okozta károk helyreállítására, mert még mindig láthatók a tűzvész nyomai: „Buda olyan, mint saját holtteste és csontváza.”
Apponyi 3027.
Korabeli, gerincén kézzel címfeliratozott pergamenkötésben. Szép példány.