Studio Antikvárium

40. könyvárverés

Virorum eruditione clarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum atque Transylvanorum, vitas, scripta, elogia et censuras ordine alphabetico exhibens. Accedit bibliotheca scriptorum qui extant de rebus Hungaricis.
[Frankfurt–Lipcse] Francofurti et Lipsiae, 1711. Typis et sumptibus Jod. Guil. Kohlesii, Univ. Altdorf. Typogr. [16] + 408 + 80 + [4] p. Első kiadás.
A magyarországi írók első betűrendes katalógusa. Czvittinger Dávid (1680–1743) nagy hatású írói lexikonjában közel 300 magyarországi literátor adatait (életrajzuk, műveik címjegyzéke, a róluk szóló vélemények) gyűjtötte össze; javarészük tudós és író, de akad köztük irodalompártoló is. A selmecbányai polgárcsaládból született Czvittinger Dávid (1680–1743) több német városban folytatott tanulmányokat, 1701-től Altdorfban tanult. Az itt töltött évtized eredménye a Specimen. Műve voltaképpen reakció Jakob Friedrich Reimmann: „Versuch einer Einleitung in die historiam literariam insgemein” (Halle, 1708.) című művére, melyben a szerző becsmérlően ír Magyarország irodalmi életéről, mondván, hogy magyar irodalmi lexikon összeállítása már csak azért sem lehetséges, minthogy ebben az országban elhanyagolják az irodalmat: a magyarok természetüknél fogva többre becsülnek egy jó lovat vagy egy fényes kardot, mint egy érdekes könyvet. Czvittinger felismerte, hogy a nemzetközi (el)ismertséghez szükség van egy átfogó munkára. Kutatásait jelentősen megnehezítette vállalkozásának úttörő jellege és az a tény, hogy a magyarországi könyvtáraktól elzárva dolgozott, főleg külföldi források alapján. Ez a magyarázata annak, hogy sok téves adatot közöl, és nem ismeri például Zrínyit, Gyöngyösit, Tinódit (Pázmányt, Káldit, Károlit természetesen igen), míg a Németországba szakadt írókról megbízhatóan ír.
Magyarország fogalmát tudatosan tágabb értelemben veszi, beleérti Erdélyt, Dalmáciát, Horvátországot, és hazai íróknak tekinti az ókori Pannónia római íróit is. De ha eltekintünk Szent Mártontól és más antik auktoroktól, és csak a szűkebben magyarországi szerzőkről szólunk, akkor is tudni kell, hogy a nemzetfogalom, amelyet Czvittinger használ, nem azonos sem a XIX. századi, sem a mai nemzetfogalommal. Czvittinger számára magyar író az, aki bármilyen témában a valaha volt Magyarország területén írt, függetlenül a nyelvtől vagy a témától. Ezen első irodalomtörténeti összeírástól számított pár évszázadon belül mindhárom tényező radikálisan megváltozik; Czvittinger ebben a folyamatban a kiindulópont. Anyagát főleg külföldi lexikonokból szedte össze, saját gyűjtése a Németországba szakadt hazaiak életrajza és azok művei terén a leggondosabb; forrásait gyakran szó szerint vette át. Általánosabb fejtegetései, kitérései közül azok a részletek a legjelentősebbek, amelyben az irodalmi (értsd a tudomány, azaz botanika, történetírás, latin klasszikusok anyanyelvi fordítása) magyar nyelvűségért száll síkra. Példányunk címlapján töröl régi tulajdonosi névbejegyzés, az előzéknyílásoknál kisebb szúrágás nyomai.
RMK III. 4767.
Korabeli pergamenkötésben, piros festésű lapszélekkel, gerincén aranyozott címfelirattal. Dekoratív, szép példány.