Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 13. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát

Budapest, 1929, Budapesti Magyar Királyi Állami Berzsenyi Dániel" Reálgimnázium kiadása (Neuwald Illés Utódai Könyvnyomda, Bp.), XXII p. + [2] p. + 63 p. + [1] p.
Számozott kiadás. Hunyadi. Bessenyei György által. Ezt a könyvet kiadta 1929. májusában a Budapesti Magyar Királyi Állami "Berzsenyi Dániel" Reálgimnázium 1928-29. évi hetedik osztálya.
Megjelent ezer számozott példányban. E könyv száma: 12.
Tanítványai munkáját átnézte s a könyvet előszóval ellátta Vajthó László, a magyar irodalom tanára. A címlapot Vázsonyi Sándor rajzolta. Kiadói ajánlással és köszönetnyilvánítással, Bessenyei György rövid életrajzával, mint bevezetéssel, csillagozott és betűjelzéses lábjegyzetekkel, valamint megjegyzésekkel kiegészített kötet. Nyomtatta Neuwald Illés Utódai Könyvnyomdája Budapesten. Az eredeti hátlapot a könyvbe kötötték.
Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány a márványmintás címfedélre kasírozott feliratos, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, eredeti címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, új, világos előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 - Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811.) császári testőrtiszt, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége, a bihari remete. Szabolcs vármegye ajánlására Mária Terézia bécsi magyar testőrségében szolgált. Nyelveket, filozófiát, történelmet tanult. Egy új magyar irodalom megteremtésére keresett és talált társakat és barátokat. Megalapították irodalmunkban az ún. franciás vagy új klasszikai irányt, melynek célja, hogy az elmaradt magyar nemzetet a haladóbb nyugati civilizáció utolérésére és azzal együtt meghaladásra segítse. A királynő halála után, 1780-ban II. József császár megvonta tőle a kegydíjat, emiatt nem volt már Bécsben miből megélnie, ezért már 1782-ben hazaköltözött anyjához Bercelre, majd 1785-ben a Bihar vármegyében fekvő pusztakovácsi birtokára. Mellőztetése fájt neki, de azért szakadatlanul dolgozott és filozofált rideg, elhagyatott magányában. 1804-ig élt remeteéletet, amikor bátyjának, Lászlónak leánya, Anna odaköltözött hozzá ápolónak. Végrendelete értelmében a temetését is úgy intézte, ahogy öreg korát élte, magányosan, csendesen. Egy nagy árnyékos fa alá temették el a birtokán, egyházi szertartás nélkül."