Virag Judit Gallery and Auction House

winter auction

Olaj, karton, 49,5 x 67,5 cm
Jelezve jobbra lent: Berény

Rippl-Rónai József bensőséges derűt sugárzó kaposvári éveihez lehet leginkább hasonlítani Berény Róbertnek azt a csaknem egy évtizedes periódusát, mikor 1926 után, kényszerű berlini emigrációját követően városmajori villájának üde színekben pompázó szobái adták fő témáit.
Az újra hazatérés eufóriáját tompító, drasztikusan megváltozott hazai viszonyokbanvaló keserű csalódottság saját otthonába menekítette a művészt. A hazai művészetiközélet számára kedvezőtlen légköre mégsem csorbította alkotókedvét, sőt mindennek ellenére idehaza talált újra önmagára egy hosszú, gyökereitől megfosztott, meddőnek bizonyuló időszakot követően. Az újra önmagára találó festő új témára találása gyökeresen új stílus teremtésével is párosult. Berlinben készített karikatúráinak Neue Sachlichkeites világát is felidéző, de már inkább az art deco franciás könnyedségét sugárzó plakátjai ekkoriban valósággal felfrissítették a pesti utcák látképét. Berény így az alkalmazott grafika bravúros újítójaként került ismét az érdeklődés homlokterébe és talán e sikereknek köszönhető, hogy legfrissebb festményei is kiállításokra kerülhettek.
Plakátjaihoz hasonlóan ekkoriban készült festményeire is elsősorban a magabisztos,franciás eleganciával átitatott nagyvonalúság, a magas színvonalú, kultúrált vonal és formaalakítás volt jellemző. A tárgyilagos szűkszavúság ökonomikus kifejezési formái: homogén koloritú, tömör, egységes sziluettekben zárult stilizált formák köszönnek vissza festményein is, melyek rendkívül erős hangulati potenciállal bírnak.Lesznai Anna ezt úgy jellemezte, hogy Berény inspirációinak forrása “az a teljesen ösztönös öröm, amit 2-3 szín összecsendülése keltett fel benne.” Tárgyalt művünk összetéveszthetetlenül Berényes színakkordjai több enteriőrfestményén is visszacsengnek.
A nem mellesleg zeneileg is rendkívül művelt festő játékos komponálásának élvezete szinte kézzel tapinthatóvá válik az artisztikus képfelületen, melyen a friss festékbe ecsetvéggel karcolt hullámvonalak vidám, könnyed futamai finoman cizellálják az amúgy dekoratív tömbökbe zárt egységes színfelületeket. A zöld szalon ritkán mutatkozik önmagában és az ismert csendéleti elemek mellett,melyek szinte stílusemblémává váltak Berény képein, nélkülözhetetlen szereplő az a nő, aki minden bizonnyal alkotókedvének legfőbb forrásává vált ekkoriban.Breuer Eta, az ében fekete hajú, démonikusan csinos, jelenségszámba menő, szép csellóművésznő a 20-as, 30-as években készült Berény művek elsőszámú múzsája szinte minden képén lehúnyt szemmel látható. A freudi pszichoanalízis mély ismerője és alkalmazójaként talán nem véletlen, hogy Berény szinte soha nem engedte láttatni felesége tekintetét. Talán ez az enigmatikus rejtélyesség teszi még vonzóbbá a művet.

Barki Gergely