Virag Judit Gallery and Auction House

winter auction

Olaj, vászon, 63x82 cm
Jelezve jobbra fent: Vaszary J.

Kiállítva:
Vaszary János kiállítása, Polgár Galéria,
Budapest, 1998. április 23 - május 9, 33. kép

„Az én álmom egy olyan művészet, melyet egyensúly, tisztaság, nyugalom töltbe, melynek tárgya nem nyugtalanít, és sok figyelmet nem igényel, amely minden szellemileg elfoglalt egyénnek, épp úgy a kereskedőnek, mint a művésznekenyhülésül szolgál. Szóval: szellemileg megnyugtat, hasonlóan egy jó karosszékhez, mely a fizikai kimerülés számára nyújt üdülést.” E sorokat a moderneurópai festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Henri Matisse írta 1908-ban. Aművészi hitvallásként megfogalmazott program szerint a művészetnek elsődleges célja a gyönyörködtetés, a művész legfőbb feladata pedig, hogy az emberek vizuális gyönyörök iránti vágyát kielégítse. S bár Kerényi Imre házi protest művészei között bizonyosan akadnának néhányan, akik vitatkoznának ma ezzel a művészi alapállással, mindenesetre Vaszary János számára is inkább a Matisse-i modell volt irányadó, mint az aktuálpolitikus vagy történeti festészet. Vaszary művészetének fő iránya (a szórvány háborús témájú és egyházi megrendelésre készült műveken kívül) egyértelműen Matisse örömfestészetének a jegyében zajlott. Nem közvetlenhatásról van itt szó, hanem sokkal inkább a művészi alapállás hasonlóságáról. Ezeknek a felszabadult, dinamikus és a színek végtelen játékában tobzódóképeknek egyik legismertebb példája, a valószínűtlenül sok példányban és variációban létező Parkban című kompozíció. Ennek prototípusa 1928-as dátummal vonult be művészetünk történetébe és került pár évvel később, a MagyarNemzeti Galéria elődjének számító Fővárosi Képtárba. Ezek az "egy szép nyáridélután" típusú képek az 1920-as évek végétől váltak egyre fontosabbá Vaszaryszámára. A kertben ülve beszélgető, olvasó, vagy gondtalanul heverésző, felöltözött vagy éppen ruhátlan nőalakokat ábrázoló festmények Vaszary egyik művészi védjegyévé váltak az 1930-as évekre. A művész számára nyári tartózkodásának állandó helyszíne, tatai villája és annak gyönyörűséges parkja egyfajta magánhasználatú Árkádiaként működött. Felesége, Rosenbach Mária a következőképp idézte meg emlékirataiban a tatai villát és környezetét: „Néhány évvel később [1910 körül] vásároltunk egy üres telket, és arra építettük a jelenlegis birtokunkban levő villát, mely egészségi szempontból a körülötte befásítottterülettel együtt kifogástalan üdülőhely.

[...] A nyarat ezután is mindig Tóvároson töltöttük, s ha házunk sok lépcsőjével,zegzugos fülkéivel nem is éppen kedvemre való, a remek árnyékos kert, évről-évre jobban termő gyümölcsösével mindenért kárpótol." A Thoroczkai WigandEde által tervezett ház tehát kevésbé volt kényelmes, mint amilyen tetszetősés a korban divatos, de a kert az valóságos földi paradicsomként jelenik megRosenbach Mária írásában és nemkülönben Vaszary festményein. A most aukcióra kerülő kép is ezek közé, a tatai villa parknak beillő kertjében ábrázolt alakos jelenetek szépséges sorozatába tartozik. Az 1930-as évek közepén született festmény Vaszaryt festőereje teljében mutatja. A művész kivételes kompozíciós készségéről tanúskodik a teljes képsíkot szőnyegszerű dekorativitással kihasználó, rálátásos nézőpont modern alkalmazása. Bár praktikus szempontból kissé abszurdnak tűnik, hogy egy ifjú hölgy a fűre terített szőnyeg mellett merüljön el például az ekkoriban igen divatos Paul Geraldy Toi et moi (Te meg én, 1913) című verseskötetében, avagy a korban szintúgy közkedvelt Vaszary Gábor író akármelyik bestsellerében, de kompozíciós szempontból viszont teljesen érthető Vaszary válasza erre a művészi kihívásra. Az oly sok képen felbukkanó pirosra festett kerti bútor, a színpompás napernyők és a dekoratív szőnyeg, ebben a felállásban izárólagmaguk mellett engedtek helyet az ábrázolt nőalak számára. A kép színben és formában pontosan így került a kizárólag Vaszaryra jellemző tökéletes és utánozhatatlan egyensúlyba.

Rum Attila