Studio Antikvárium

44. árverés

Közreadja Szendrei Janka. A tanulmányokat írta Czigler Mária, Dobszay László, Szendrei Janka és Wehli Tünde. A kiadványt gondozta a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár. – The Istanbul Antiphonal. About 1360. Facsimile Edition with Studies… – [CD lemez] The Istanbul Antiphonal. Az Isztambuli Antifonále. Edited by Katalin Pusztási. Recorded at the 13-th century Ócsa Reformed Church on 25–30 June, 1998.
(Budapest, 1999). Akadémiai Kiadó – Hungaroton Recordings (Kner nyomda, Gyomaendrőd). 77 + [3] p.; 93 + [5] p. + 305 t. (színes, az utolsó kivételével két oldalas kódexlevél-hasonmások); [4] p. + 1 melléklet (CD-lemez). Folio. Egyetlen kiadás.
Számozott példány: „This is 131 of the numbered copies.”
Az évszázadokon át ismeretlenül az isztambuli szultáni palota kincstárában fekvő 14. századi kottás könyv hasonmás kiadása. A kódex valószínűleg a 16. században került az oszmán birodalom központjába. Először 1933-ban foglalta be egy német kutató a palota könyvtárának nem iszlám darabjaiból készült jegyzékébe. Azután 1985-ben egy magyar kutató, Vízkelety András is végignézhette, s megállapította róla, hogy 1360 körül keletkezett magyar énekes szertartáskönyv, mely sok egyéb mellett a magyar szentekről szóló tételeket is tartalmaz. A hír, és az általa hozott néhány fényképfelvétel érthető módon felébresztette a magyar zenetörténészek figyelmét, de a kódex rossz állapota miatt nem lehetett szó arról, hogy a teljes kézirat fényképfelvételét tanulmányozzák. Végül 1996-ban a magyar és a török köztársasági elnök megállapodott abban, hogy a két ország baráti kapcsolatának jeleként a kódexről mikrofilmfelvétel készül, azután magyar zenetörténészek azt a helyszínen tanulmányozhatják, majd a kéziratot török-magyar együttműködéssel restaurálják, végül a teljes kötet fakszimile kiadásban meg is jelenik. A kódex az Anjou-kori Magyarországon készült, mégpedig annak valamely jelentős, központi helyzetű, Esztergom hatáskörébe eső kulturális intézményében. Nem tudjuk pontosan, melyik egyház számára, biztos azonban, hogy nem szerzetesi kolostornak, s az is, hogy egy anyagilag tehetős, korszerű műveltségről tudó közösségről van szó (talán a veszprémi székesegyház). A könyvet később az akkori magyar délvidékre, a Száva partján fekvő Szentdemeterbe vitték, s bizonyára onnan került azután Isztambulba.
A fakszimile kötet gerincén és első kötéstábláján Anjou-liliomokkal és orientalizáló ornamentikával díszített, vaknyomású kiadói egészbőr kötésben. A magyar szövegkivonat fűzve, kiadói borítóban. A három kiadvány együtt díszes, dúsan aranyozott kiadói, bőrrel bevont védődobozban. Dekoratív, gyönyörű példány.