Alexandra Antikvárium

2007. évi könyv-, és kéziratárverés

1853. szeptember 19-20.
2 folio (4 beírt oldal) – 249x196 mm – tintaírás – sk. rájegyzés: „(Jókainak sept. 20. 1853)”.

Az 1853 januárjában indult új divatlap, a Délibáb főmunkatársa és tulajdonképpeni szerkesztője, Jókai Mór 1852. december 3-i levelében közreműködésre kérte föl az ekkor Nagykőrösön tanárkodó Arany Jánost, havi két verset kérve és remélve tőle, vö. Arany János összes művei. XVI. Arany János levelezése (1852–1855), sajtó alá rendezte Sáfrán Györgyi, Bp. 1982. 125 p.
Arany valóban küldött a lapnak verseket (ha nem is a kívánt mennyiségben; összesen ötöt), a Szent László harmadikként jelent meg az október 2-i számban, a 419–423. oldalon. Annak első nyoma, hogy a legenda szerepelt tervei között, Tisza Domokoshoz írt, 1853. február 5-i levelében található (i. m. 168 p.), amikor örömmel fedezte föl Podhraczky József Chronicon Budense (1838) című művének egyik jegyzetében a dubnici krónikának azt a részletét, amelyet eredetiben nem tudott Nagykőrösről megszerezni, és amelyre forrásként szüksége volt. (Hivatkozik is rá a kézirat 4. oldalán, lapalji jegyzetben.)
A kézirat autográf fogalmazvány, szintén autográf javításokkal, amelyeknek egy része szabad szemmel is olvasható, más részének megfejtése azonban írásszakértőre vár. A kéziratot használta Voinovich Géza a kritikai kiadás vers-kötetének jegyzetírásakor, vö. Arany János összes művei I. Kisebb költemények, sajtó alá rend. Voinovich Géza, Bp. 1951. 204–207 p. (főszöveg), 474–476 p. (jegyzetek) – ám mivel a folyóiratközlés és az első kötetmegjelenés (1856) szövegváltozatainak a kézirattal történt egybevetésekor magát a kéziratot, annak javításait nem írta le, nem állapítható meg, hogy ekkor is a kézirat volt-e előtte vagy régebbi jegyzeteiből dolgozott. Az utóbbi látszik valószínűnek, hiszen a Szent-László 1945 előtt szakadhatott el – szerencséjére, szerencsénkre – a Voinovich őrizte hagyaték többi részétől, amely Budapest ostromakor, a Voinovich-villát ért bombatalálat következtében elpusztult. Időközi posszesszorai ismeretlenek.
A verset Arany a rájegyzés szerint 1853. szeptember 19-én fejezte be, és ugyanazon a lapon másnap megkezdte tisztázását is, erre utal a 4. kéziratoldalon keresztbe írt cím és a „(Jókainak sept. 20. 1853)” alcím. Feltehetően a terjedelem miatt más papíron folytathatta, ez azonban nem maradt fenn.
Az 1850-es években a költő nagyepikai tervei közül több is (a Toldi-trilógia középső darabja, a Bolond Istók) töredékben maradt. Helyettük – 1850-től – a verses kisepika változatos műfajaiban mélyedt el: rövidebb költői beszély, románc, legenda (mint versünk is) és végül az első balladakorszak darabjai. A Szent László ebbe a periódusba esik, a Török Bálint, Az egri leány, az Ágnes asszony szellemi környezetében született.
Arany életében rengeteg írásbeli munkát végzett, Szalonta aljegyzőjeként, nagykőrösi tanári minőségében, de a Kisfaludy Társaság igazgatójaként, mint lapszerkesztő és végül mint a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Hivatalos iratainak számát még csak fölbecsülni sem tudjuk; ritkaságnak számít viszont verskéziratának fölbukkanása.