Alexandra Antique Book Shop

books

Kehidán, 1844. március 4.
2 folio (4 beírt oldal) – 250x205 mm – tintaírás – aláírás: Deák Ferencz.

1843 tavaszán heves politikai összecsapásokat váltott ki az országgyűlésre készülő megyékben a nemesi adóviselés tervezett bevezetése. A háziadó elvállalását a nemesség többsége megtagadta, és csupán tizenhét olyan vármegye akadt, amelyik követutasításai közé iktatta azt. Ilyen kedvezőtlen utasítási arány mellett a liberálisok nem vehették közvetlenül tárgyalás alá sem a háziadót, sem a közteherviselést, hanem kerülőutat választottak. Ebben a helyzetben Széchenyi István ajánlotta a megoldást. A Jelenkorban megjelent, „Adó” című cikkében olymódon javasolta a közteherviselés elfogadását, hogy az ország összesen 62 millió hold földje után holdanként két garast szedjenek be az államkasszába, ezt a nemesek is kötelesek legyenek fizetni, az így befolyt összegre pedig vegyenek fel kölcsönt, majd e keret felhasználásáról az országgyűlés döntsön. Széchenyi „Két garas” című, huszonöt részes cikksorozatában tovább részletezte a telekdíj tervét, és annak elfogadásához mind az ellenzék, mind a kormánypárt támogatását igyekezett megszerezni.
A Pozsonyban ülésező országgyűlésen eközben az alsótábla ellenzéke kiharcolta, hogy Széchenyi tervének megvitatására nevezzenek ki egy országos választmányt. Az 1844. március 15-én létrehozott választmányhoz – melynek a közteherviselés bevezetésének és az ország infrastrukturális fejlesztésének tervét kellett kidolgoznia – a felsőtábla részéről kinevezték Batthyány Lajost és Széchenyi Istvánt is. Ez ügyben Széchenyi még a választmányi ülések megkezdése előtt kikérte az országgyűléstől távol lévő Deák Ferenc véleményét.
Mivel Zala vármegye 1843. április 4-i közgyűlése szintén leszavazta a nemesi adófizetést, és annak tervét kihagyta a megye követutasításai közül, Deák Ferenc, aki a korábbi, 1839/1840. évi országgyűlésen az ellenzék első számú vezére volt, nem vállalkozott az elveivel ellenkező álláspont képviseletére, visszautasította a követi megbízást, és távol maradt az 1843/1844. évi országgyűléstől. Deák alig mozdult ki Kehidáról, legfeljebb a zalaegerszegi megyegyűléseket látogatta, így a pozsonyi országgyűlésen küzdő liberálisokat csupán közvetetten, követutasítások, valamint baráti levelek formájában tudta támogatni.
Széchenyi István gróf 1844. február 17–20-a körül írt, (ismeretlen) levelében kérhette ki Deák Ferenc véleményét a közteherviselés bevezetésének általa indítványozott tervéről. Deák erre válaszolt Széchenyinek 1844. március 4-én alábbi levelében, javasolva, hogy személyesen találkozzanak húsvétkor, Batthyány Lajos ikervári kastélyában. Bár Széchenyi 1844. március 13-ai, Deáknak címzett válaszlevelében még kétségeit fejezte ki Batthyány hozzáállását illetően, 1844. április 7–8-án mégis létrejött Ikerváron Deák, Széchenyi és Batthyány találkozója. Itt mindhárman hosszan mérlegelték a közteherviselés elfogadásának jövendőbeli esélyeit és az országgyűlési választmány munkájának várható eredményeit.
Deák Ferenc levelének szöveghű (modernizált helyesírású) átírásából:

…Kehidán, mart[ius] 4-én 1844.
Tegyünk igen is, tisztelt barátom! Tegyünk mindent, amit lehet, hogy a nemzet már valahára a cselekvés mezejére lépjen. De cselekedni pénz nélkül, pénzt szerezni kölcsön nélkül, kölcsönt eszközölni anélkül, hogy szűz vállainkra tetemes és állandó terhet vennénk, lehetőnek én sem tartom. Örömmel fogadom tehát Önnek indítványát, mely körülményeink között legcélszerűbb arra, hogy minél előbb cselekedhessünk. A lépés azonban fontos, a dolog részletei s kivihetősége sok megfontolást kívánnak, s az elhamarkodás e részben nemcsak a tervet buktatná meg, hanem ezen gyanakodni s gyanúsítani oly igen hajlandó nemzetnél minden egyéb fizetési kérdésekre is rossz hatással volna sok ideig. Tisztában kell tehát előbb lennünk a részleteknek fontosabb ágaira nézve is, különösen pedig meg kell előbb győződnünk arról, hogy lehet-e kedvező feltételek alatt kölcsönt reménylenünk; megtörténhetik-e pedig mindez oly rögtön, hogy a dologhoz haladék és előkészületek nélkül tüstént hozzáfoghassunk, azon, megvallom, Önnel együtt én is kételkedem. (…) Ma és tegnap olvasgattam a „Kereskedés” tárgyában munkálódott választmánynak javaslatát. Ezen választmány a nemzeti kölcsönt határozottan ellenzi, s úgy szól arról, mint reánk nézve legalább jelenleg veszedelmes lépésről. Ezen nézet nagy hatással leend a megyékben, s félek, hogy a megyék többsége a választmány javaslatát s a nemzeti kölcsön eszméjének teljes kizárását elfogadja – akkor pedig ezen ország gyűlése alatt Ön tervének létesülése lehetetlen…

Közölte: Deák Ferencz emlékezete. Levelek 1822–1875. (Szerk. Váczy János) Budapest, 1890. 348–351. p., Gróf Széchenyi István levelei. (Összegyűjtötte Majláth Béla) Budapest, 1891. 3. köt. 262–264. p.