Régikönyvek.hu

1. Grafikai online árverés

Méret: 31 x 22 cm.
Ceruza, papír.
J.j.l.: Ámos Imre.

Ámos Imre: Manci tükör előtt.
A festőművészként hasonló stílust képviselő Ámos Imrének és Anna Margitnak nagyon kevés idő jutott együtt. 1935-ben házasodtak össze, és csakúgy, mint művészetükre, életükre is rányomta bélyegét a háborús rettegés. A házaspár nyarait 1938 és 1941 között Szentendrén töltötte alkotással, műveiknek egy részét most is ott őrzik , az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeumban.
A főiskolára még Ungár Imreként iratkozott be, de a hivatalos névváltoztatásra csak 1934. augusztus 28-án került sor, ekkor kérvényezte a Nagykállói Községi Elöljáróságnál, hogy az Ámos nevet használhassa. Művészi küldetéstudatának kifejezéseként fordult az első bibliai kispróféta alakjához. Az 1930-as évek második felétől Ámos mindinkább a lelki folyamatok kivetítésére törekedett. Hol álomképek szövik át képterét, hol víziók bukkannak felszínre egy jobb jövő reményét vetíti a jelenre. Később a művész visszahúzódik az otthon falai közé, egy intim térbe. Az 1937 őszén megrendezett párizsi világkiállítás teremt lehetőséget a házaspár számára, hogy kedvezményes áron eljuthassanak a világ művészeti centrumába. Sikerül eladniuk néhány festményt, rokoni támogatásból fizetik olcsó szállásukat, szerény ellátásukhoz Bedő Rudolf műgyűjtő járul még hozzá. Párizs lenyűgözi őket, sorra járják a galériákat, múzeumokat. Legnagyobb hatású Chagall-lal való személyes találkozásuk volt. A mestert otthonában látogatták meg, magukkal vitték otthonról hozott képeiket. Az idősebb festő elragadtatással nyilatkozott a fiatal művészek munkáiról.
A Manci tükör előtt című képen, Ámos felesége a pipere szekrénynek támaszkodik, de a tükör is képi elemként meg van döntve felé. Manci egyedül van, de mégsem, hiszen támaszt nyújt a tükörképének sziluettje, ahogy összeér a két „alak” válla. A háborútól való félelem tetten érhető Ámos képi világában. A falon lévő két parányi fotó, nem egy népes családot ábrázol, hanem csak magányos portrék. Érezhető a biztonság keresése, ahogy a két kép sarka összeér. Támaszt, biztonságot keresett jeleivel Ámos Imre, a viszontagságos időkben. Rettegés járta át az életüket a zsidó üldözés miatt a háborúban.
Ámost 1940–1944 között négy alkalommal hívták be zsidó származása miatt munkaszolgálatra. 1942 márciusában az ukrán frontra vezényelték fegyvertelen századát. Ezekben a viszontagságos időkben is alkotott, nyírfakéregre rajzolt, akvarellezett, verset írt, ám hazatérésekor a határnál szolgálatot teljesítő csendőr megsemmisítette műveit. 1944. június 1-jén indult utolsó munkaszolgálatos útjára, melyről soha nem tért vissza. Először Jászberénybe, majd Szolnokra terelték a századát, itt átélte a város bombázását is. Ekkor fogott hozzá, hogy lejegyezze halála előtti vízióit egy spirálfüzetbe, a „Szolnoki vázlatkönyvbe”, melyet Anna Margitnak adott át utolsó találkozásuk alkalmával Budapesten, a Lehel úti kaszárnya kerítésén keresztül.