Virag Judit Gallery and Auction House

öszi aukció

Tempera, fa, 60x80,5 cm
Jelezve balra fent: Aba-Novák

Aukcionálva:

BÁV 60. árverés, 2. tétel (Cirkusz címmel)

Kiállítva:

Aba-Novák Vilmos, Iványi Grünwald Béla
szőnyi istván kiállítása. szépművészeti Kiállítások, Budapest,
1932. október, katalógus: 11.

Kiállítva és reprodukálva:

Aba-Novák Vilmos kiállítás. Műgyűjtők galériája,

1997. május - június, 28. kép

Reprodukálva:

Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság könyvek, Budapest, 2006,135.kép

A Néparéna

A Néparéna a 20. századi magyar cirkusztörténelem egyik meghatározó helyszíne. Alapítója egy modenai születésű előadóművész, Giuseppe Barokaldi volt. Barokaldi vándorévei után, a 19. század hatvanas éveiben kötelekkel körülvett pódiumával telepedett le a Városliget keleti oldalán. A mai Bethesda kórház környékén cirkuszi műsorral szórakoztatta a kirándulókat. 1876-ban – ekkor már nevét magyarosítva – ponyvából-deszkából épült csarnokot emelt, majd az 1885-ös Országos Általános kiállítás előkészítésekor – immár jelentős társulattal – továbbvándorolt az állatkert felé, hogy felépítse saját állandó cirkuszát, a Városligeti néparénát.
Barokaldi az első városligeti cirkuszos volt. Körülötte épült fel a későbbi lizsé, mely a 19. század végének, a 20. század elején legendás pesti szórakozóhely lett. Arénájába húsz krajcár volt a belépő. A nézőtér hamar megtelt, és amikor a zenekar megteremtette a kellő hangulatot, „ ...a tátott szájú nagyérdemű elé fénylő flitteres ruhában kipattant a műlovarnő, aki elképzelhetetlen könnyedséggel állt fejen a vágtató ló hátán. Az idomított lovak egyszerre ágaskodtak, az ostor pattogó hangjára körbevágtattak, majd fekete szakállú professzor olvasott a közönség gondolataiban, késdobáló rémisztgette a publikumot, a hasbeszélők, állatidomárok és erőművészek között pedig a vörös orrú bohóc, „Ostoba Ágoston” xilofonnal és csörgővel spékelt tréfáin nevethettek a gyerekek.” Barokaldi 1915-ös halálát követően egy ideig fia, györgy vezette tovább a Néparénát, majd schmidt Mihály lett a cirkusz új igazgatója, aki egészen 1944-ig működtette az arénát, őrizve a legnagyobb bohóc, Barokaldi emlékét.
Barokaldi mutatta meg először a pesti közönségnek a társadalmi osztályok fájdalmas különbségét is. A délutáni cirkusz vászonponyvája mögött ácsorgó, kukucskáló, lyukakat keresgélő mezítlábas gyermekek százai, ha csak pillanatokra is, így tekinthettek be a „mennyországba”, ahova csak a kiváltságosok juthattak be. tőle tanulták azt, amit a leghamarabb felejtettek el: a nevetést.


Aba-Novák és a cirkusz

A cirkusz témája 1930-ban bukkan fel először Aba-novák életművében. „egy szombathelyi műértő új villáját kellett volna dekoratív festményekkel díszítenie. Közülük elkészült a nagy vurstli című kompozíció és az álarcos képszallag. Aba-Novák itt végre falsíkokhoz jutott, melyen komponáló fantáziáját szabadon élhette ki. A modern villa stílusa nem jelentett megkötést, sőt ellenkezőleg, megerősítette benne a rómában fölébredt művészi vágyakat. igaz hogy a választott téma merőben más, mint az olaszországi motívumok, de annak ilyettén való művészi megfogalmazásához stílusának itáliai átalakulása volt szükséges . tulajdonképpen nem keretbe való képeket festett, hanem igazi faldekorációkat, mint ahogyan többi alkotása is sokszor közelebb áll a freskóhoz, mint a rámával elhatárolandó természetkivágásokhoz.” – írja le a festő első cirkuszi tárgyú alkotásának, a nagy vurstli születésének körülményeit ybl ervin 1931-ben.
A fenti megrendeléstől számítva (bár a nagy Vursli soha nem került Szombathelyre) a cirkusz rendszeresen visszatérő témája lesz a festő életművében. olyannyira, hogy, a két világháború közötti időszak városligeti „kőcirkuszain”, a néparénán, valamint a Wulff Cirkuszon (a mai Nagycirkusz elődje) kívül, a külföldi utazócirkuszok – Busch, sarrasani, crone – valamint a három legnagyobb magyar vándortársulat – a gazdag, a donnert és a czája – szintén mindegyike felbukkan e ciklusban. Alapossága arra enged következetni, hogy a művész szisztematikusan térképezte fel a cirkuszi élet „tarka-barka, fényreklámos, jazz-band-es, a modern ember dekadens esztétikájához” oly közel álló világát. Évente felkereshetett egy-egy társulatot, hogy napokon, vagy heteken át utazzon együtt és tanulmányozza a mutatványosok, akrobaták, zsonglőrök, nem utolsó sorban a késdobálók életét. Megragadta a fényben úszó sátrak “látszatvalósága”, az artisták, bohócok, mutatványosok életének fonák volta. Az 1930-as évek elejétől haláláig e groteszk világ folyamatosan visszatérő témája festészetének. A korszak egyik kiemelkedő munkája a cirkusz / néparéna/ című műve. Pályája egyik legizgalmasabb, legérdekfeszítőbb ciklusát alkotják a cirkusz képek, s valamelyikén talán maga Alfonsó is felbukkan valahol mint a Czája művésze!


Párhuzamok a cirkusz tematika és az art-deco formavilága között

A cirkusz világa nem az allegóriák, a megszemélyesítések finom retorikájára épülő tematika. A cirkusz az ellentétek, a lét önellentmondásainak, a világ janus arcúságának terrénuma. nem éppen lírai, sokkal inkább nyers, drámai, és kérlelhetelen téma. nincsenek átmenetek, nincsenek fokozatok, csak a látszat és a valóság – néha végtelenül triviális - ellentéte. A cirkusz témája éppúgy nélkülözi a finom utalások kelléktárát, az átmenetek módusait, mint ahogy az art-deco képi világa nélkülözi az árnyalt előadásmódot, a finom fokozatokat. Az optikai illuzionizmus magas foka, a fekete-fehér, a hideg-meleg játéka éppen olyan feloldhatatlan ellentétekben mozog e kor művészetében és főként Aba-novák egyéni stílusában, mint a cirkusz világának karaktereiben. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1930-as évek környékén a cirkusz nem pusztán egy közkedvelt szórakozási forma, hanem a kor általános életérzésével is kapcsolatba hozható parabola. Ha ez így van Aba-novák festészetében mind tartalmi, mind formai szempontból jelen van a látszat és a valóság feloldhatatlan ellentétpárja. Hideg-meleg színkomponálása, a vonal és a színfoltok modelláló, kérlelhetetlen metsző ereje legalább olyan drámai erőt hordoznak, mint a cirkusz ellentmondásokkal teli figurái.

Kaszás Gábor