Hereditas Antikvárium

17. árverés – Miscellanea ex libris Borda Lajos

Hagenau, 1498. július 27. Henricus Gran. (764)p. Az utolsó levél üres (az alsó fele pótolva). Rubrikált példány, kék és vörös iniciálékkal.
Első kiadás. Pelbárt másodikként megjelent munkája, korábban csupán a Stellarium első kiadása látott napvilágot, ugyanez év május 2-án. Temesvári Pelbárt a középkori Magyarország legjelentősebb író-prédikátora, általa foglalta el végérvényesen a helyét a magyar prédikációs irodalom az európai keresztény köztudatban, ő maga pedig a kor és a műfaj klasszikusává nőtt határainkon túl is. A ferences rend obszerváns irányzatához tartozott. A Stellarium sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A Pomerium, vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert „miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben... is sokféle prédikációk”. Anyagát a római misekönyv szerkezetének némi megváltoztatásával három részre osztotta. A Sermones de sanctis a szentekről szóló, a „de tempore” a vasár- és ünnepnapokra írt, a „quadragesimales” a nagyböjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Vázlatai egyszerűek, könnyen használhatók voltak kevésbé képzett paptársai számára. Mivel latinul írt, műveit egész Európában akadálytalanul olvashatták. Irodalmi igénnyel megírt szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusok, az ókori héber és arab írók műveit, beleszőve a magyar szentek legendáit, valamint a magyar népmese és mondavilág elemeit. Bár latinul írt, mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésekre nem volt alkalmas, nyelvezete egyszerű, hungarizmusokban gazdag. Pelbárt műveit Johannes Rynmann augsburgi könyvkereskedő és kiadó fedezte fel és tette népszerűvé szélesebb körben. A sikeresen kiadható kéziratok után kutató üzletember feltehetően személyesen vette fel a kapcsolatot Budán előbb Laskai Osvát rendfőnökkel, majd bizonyára az ő ajánlása révén Pelbárttal, akinek műveit Heinrich Gran hagenaui műhelyében nyomtattatta ki. A „Pomerium” három részét sorozatszerűen, egymás után kis időközökkel hozta napvilágra, 1498-1521 között többször is. Kelendőségüket látva más kiadók is megjelentették.
Restaurált, korabeli disznóbőr-kötésben. Az elő- és háttáblát vaknyomásos, tripla léniák osztják fel. A hátsó tábla középmezőjét egyes bélyegzőkből álló, mandorla formájú mezők díszítik, melyek közepén növényi ornamenseket ábrázoló egyes bélyegzők lenyomata látható. Az első tábla díszítése megegyezik a hátsóval, azzal a különbséggel, hogy a keretezés felső mezejében a cím rövidítése olvasható. A könyvet az eredeti, ún. nürnbergi csatok fogják össze. A gerincet a tulajdonos által készített, fehér átfestés fedi, amelyre a szerző neve és a könyvtári elhelyezést jelző azonosító került. A könyvkötéstechnikai értékét a kéziratos pergemenkódex-töredékkel megerősített, eredeti előzék megléte adja.
Prov.: „Est Conventus Egrensis Frat. Praedic:” Eszerint a csehországi Eger (ma Cheb) domonkosrendi Szent Vencel-kolostorának gyűjteményét gazdagította.
istc ip00254000., GW M 30552., Apponyi: 0, RMK III 42., CIH: 2556., Borda MM 5: 24A. (2.)