2025. Sep. 23., Tuesday
Live-Auktion

Studio Antikvárium
39. könyvárverés

20-12-2017 17:00 - 20-12-2017 20:28

 
159.
tétel

Radnóti Miklós (1909–1944) költő, műfordító „Ó, régi börtönök nyugalma…” című versének saját kezű, aláírt, tintával írt eredeti kézirata.

Radnóti Miklós (1909–1944) költő, műfordító „Ó, régi börtönök nyugalma…” című versének saját kezű, aláírt, tintával írt eredeti kézirata.

Kelt: [Budapesten], 1944. március 27. Egy levél, egy beírt oldal. Mérete: 210x170 mm. A 14 sorból álló vers már csak a költő halála után, először az Új Magyarország 1946. húsvéti számában, majd kötetben a „Tajtékos ég” című...

Item ist Archive - Dieses Item ist nich verkäuflich

Katalog mit Ergebnisse!

Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
  • Fügen für meinen Katalog
  •  Schreibe einen Kommentar
  •  Nachricht für das Auktionshaus
  • Link an einen Freund
  • Druck
Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
Nachricht für das Auktionshaus

Wenn Sie nicht finden können einige Informationen des Artikels, können Sie das Auktionshaus direkt fragen.


Bitte einloggen oder Registrieren, wenn Sie um diesen Artikel an einen Freund senden wollen.

Eintritt   Registrierung

Ganz Beschreibung


Bitte einloggen oder Registrieren, die ganze Beschreibung der Artikel zu sehen!


empfohlene Artikel im Katalog

159. Artikel
Radnóti Miklós (1909–1944) költő, műfordító „Ó, régi börtönök nyugalma…” című versének saját kezű, aláírt, tintával írt eredeti kézirata.
Kelt: [Budapesten], 1944. március 27. Egy levél, egy beírt oldal. Mérete: 210x170 mm.
A 14 sorból álló vers már csak a költő halála után, először az Új Magyarország 1946. húsvéti számában, majd kötetben a „Tajtékos ég” című (Budapest, 1946. Révai) posztumusz kötet 97. oldalán jelent meg.
A kézirat utolsó három sorában Radnóti saját kezű javításai láthatók. Az egyik sor teljesen átfirkálva, fölé írva a végleges változat, a másik kettőnél is több szó átjavítva. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy ez a vers eredeti kézirata, s nem a költő által készített tisztázat. A javított szöveg szóról szóra megegyezik a megjelenttel, a javítások alatti szavak nehezen olvashatók.
A vers egyike a költő utolsó Budapesten írt verseinek, mielőtt Radnóti 1944. május 20-án bevonul a harmadik – és számára végzetes – munkaszolgálatra.
A háborús események és a munkaszolgálatos tapasztalatok alakították ki Radnóti utolsó évei költészetének hangját és szemléletét. A személyes pusztulás lehetősége, amely már korábban átszőtte a költő közérzetét és verseit, most bizonyossággá vált; meggyőződéssé, amely mindinkább erősödött, amelyet a köznapi valóság igazolt. A közeli halál tudata ott rejlett minden érzésben és minden mozdulatban, a munka, a szerelem, az álom óráiban. A versek a halálra ítéltek és a halálra szántak szinte természetes gesztusával szólnak, amelyben már nincs rémület, meglepődés és tiltakozás. A költőt nem maga a pusztulás bosszantja már, hanem az erőszakos, gyötrelmes és gyalázatos halál, amelyet a fasizmus készített kiszemelt áldozatainak.
Az „Ó, régi börtönök nyugalma…” című versben a más, az emberibb halál gondolata jelentkezik Radnóti nosztalgiái között. Elképzeli a méltányos véget, amely szelíd mozdulattal zárja le a semmibe pillantó szemet, és irgalmas békét hoz a vergődő szív számára. A halált, amelynek méltósága van, amely nem fosztja meg emberi lényegétől az elmúlásba távozót. De érzi, szinte tudja, hogy neki más sorsot, más véget készít a kegyetlen idő; gyalázatos és gyötrelmes halált. A jó halál vágya és a rossz halál félelme megrendítő vallomássá teszik a verset.
Az 1946. könyvnapjára megjelent kötetet (Tajtékos ég) Szegi Pál így ismertette a Válasz 1946/1. számában: „… Utolsó versei a dísztelen igazmondás kopár pontosságával tudósítanak tragikus élete utolsó éveiről, napjairól. Ebben a zord, biblikus erejű kopárságban nagyok. A versnek, úgy érezzük, már szerves részévé lett az aláírt dátum és helymegjelölés is. Beleszól, belezenél, belekiált ez a végső szürke adat…”