Studio Antikvárium

22nd Book Auction

(Ungarische und Siebenbürgische Kriegs-Händel, so vom Jahr 1395. biss auf 1665. mit dem Türcken vorgelauffen.) Theil 1–2. (egybekötve).
Franckfurt am Mäyn, 1665. Daniel Fievet – Paul Fürst. 1 t. (rézmetszetű díszcímlap) + [12] + 431 + [12] p. + 59 t. (ebből 30 portré, 27 látkép, 2 egyéb rézmetszet) + 1 térkép (kihajtható rézmetszet); [10] + 362 + [20] p. + 43 t. (ebből 21 portré, 17 egész oldalas és 1 kétoldalas látkép, 4 egyéb rézmetszet). Folio.
A kötetben található egész oldalas látképek Szolnok, Tokaj, Gyula, Szigetvár, Palota, Fülek, Győr (2), Komárom, Esztergom, Visegrád, Temesvár, Hatvan, Eger, Tata, Pápa, Vác, Várad, Buda, Székesfehérvár, Kanizsa, Buda és Pest, Kassa, Pozsony, Érsekújvár, Kálló, Pécs és több más magyarországi vár és város rézmetszetű ábrázolásai.
A török háborúk Magyarország területén lezajló eseményei élénken érdekelték a külföldi, elsősorban a német, az olasz és francia kortársakat. A tőlünk nyugatabbra elterülő országokban a töröktől való félelem indokolta a megszámlálhatatlan magyar vonatkozású röplap és könyv kiadását. A XVI–XVII. század fordulóján a megelőző korszak viszonylagos békéjét újra rendszeres hadjáratok, az úgynevezett hosszú, tizenöt éves török háború harcai váltották fel. A Habsburg uralkodó, a tehetetlen Rudolf császár részben félt a török további terjeszkedésétől, másrészt a további külföldi segélyek érdekében kézzelfogható katonai eredményeket kellett felmutatnia. Ezért került sor a hadjáratra, amely azonban csak a magyar nép sorsát tette még nehezebbé, a három részre szakított ország helyzetében nem hozott lényeges változást. Ennek a hosszú hadjáratnak első felével foglalkozik Hieronymus Ortelius német nyelvű krónikája, amely 1602-ben jelent meg először, Nürnbergben. A történetíró Ortelius Augsburgban született 1543-ban, és Nürnbergben halt meg, 1614-ben. Művében 1395-től tárgyalja az eseményeket, de a régebbi történelemre vonatkozólag egyszerűen átveszi más szerzők megállapításait. Az 1590-es évektől kezdve elbeszélése részletezőbbé válik, hivatalos jelentésekre támaszkodó szövege az egykorú eseményekre forrásértékű. A török háborúk iránti nagy érdeklődés kielégítésére a könyvet különféle bővítésekkel többször is kiadták. Az aukciókon szereplő példány a legutolsó, legterjedelmesebb változat, amelyet Martin Meyer szerkesztett és látott el bővítésekkel. A műben szereplő illusztrációkat Ortelius sógora, Johann Sibmacher nürnbergi festő és rézkarcoló (megh. 1611) készítette. Az illusztrációk a XVII. századi magyarországi látképek (veduták) jobb darabjai közé tartoznak. A XVII–XVIII. századi látképek perspektivikus következetlenségeit az Ortelius-krónika lapjain is megfigyelhetjük. Kevés lap készült reális, valóban meglévő felvételi pontból, ahogyan ma a látképet elképzeljük. Legtöbbször onnan és úgy ábrázolták a témát, ahonnan és ahogyan azt emberi szem nem láthatja. Sibmachernél az előtér apró, de finoman kidolgozott alakjai fontos szerepet kapnak a kor levegőjének életre keltésében. Szemléletes képet nyújtanak a korabeli katonaélet minden részletéről. Tanulmányozhatjuk a keresztény és török tábor sátrait, a tábori életet, találkozunk rajtuk a felvonuló seregekkel, a várfalakat pusztító ágyúkkal, rohamokkal és mezei csatajelenetekkel. Megismerkedhetünk a keresztény és török katonák ruházatával és fegyverzetével. Az Ortelius-krónika lemezanyagát Sibmacher örököseitől keletkezésük után több mint fél századdal Paul Fürst nürnbergi könyvkiadó szerezte meg. Fürst nem változtatott a lemezek eredeti rajzán, csak felfrissítette őket, és újabb megjelenési helyüknek megfelelő számokkal látta el őket. Ez a híres krónika harmadik, és egyben utolsó kiadása.
Az Ortelius-krónika többféle térképpel is forgalomba került. Példányunk a leggyakoribb Szántai, Fürst 2 térkép helyett a lényegesen ritkább Serlin 2b térképet tartalmazza. A térkép hátoldalát a XVIII. században gót betűs német nyelvű nyomtatvánnyal erősítették meg. A műben szereplő látképek margói az általában megszokottnál lényegesen keskenyebbek, a legtöbb a nézetének megfelelően, kihajthatóan lett a példányba bekötve. A második kötet első nyolc látképét – amelyek általában külön oldalakon szerepelnek – párosával közös lapra nyomtatták. Kötetünk néhány levelének alsó margóján kisebb javítás.
RMK III. 7685. Apponyi 2653. Rózsa 7., 42a. Szántai, Serlin 2b. Nebehay–W. 464. Németh H. 1540. Sturminger 300. Hampe, Fürst 123. p. Lipperheide 891.
XVIII. századi bordázott gerincű, kissé kopott, aranyozott félbőr kötésben, festett lapszélekkel. A gerincen kisebb sérülések, de összességében rendes példány.