Studio Antikvárium

22. könyvárverés

Keltezés nélkül [Budapest, 1949]. 3 levél (308x215 mm), 3 sűrűn beírt oldal.
A lapok hátoldalán egy Kodály által női kórusok számára átdolgozott, XV. századi olasz madrigál (Matteo Maria Boiardo: Fior Scoloriti) nyomdai kefelenyomatának három oldala, Kodály által ceruzával számos helyen – szöveg és hangjegybetoldásokkal – javítva.
Írásában a zeneszerző öt pontban fejti ki a jövőre vonatkozó zenei és zenepedagógiai elképzeléseit. Ad. 1. „a művészetet a néphez, a népet a művészethez közelebb vinni”. 2. „Ebben döntő szerepet kell vállalni az énekkaroknak […] a továbbfejlődés a tiszta művészet jegyében történjék, hogy mind a volt polgári, mind a volt munkás dalkörök levetkezzék a németes és művészietlen dalárdastílus utolsó maradványait…”. „Minél többen szeretik, kívánják a zenét, annál több zenészünket tudjuk itthon foglalkoztatni, annál kevesebben kívánkoznak külföldre […de] az arravalóknak mindig módot kell adni, hogy kijussanak, ha hívják őket. A magyar zenének régi jó hírét-nevét fenn kell tartanunk […] Sosem akartam egyebet, mint magyaroknak magyarul zenélni. Hogy másoknak is tetszett, külön szerencse, a sors ajándéka.” 3. „A régi Zeneakadémia nevelt ugyan egyes pompás hangszerészeket, de az általános zenei műveltség alapkövét, az olvasnitudást nem adta meg nekik. Zenetanári oklevelet kaptak tömegesen olyanok, akik nem tudtak kótát olvasni hangszer nélkül. Ez volt a rákfenéje egész zenetanításunknak […] Ez lenne a zenei főiskola legértékesebb ötéves terve!” 4. „Tömegdalt (rettenetes szó!) írni nem lehet, mint ahogy közmondást sem. Azzá lehet valami, ha sok ember ismer rá benne saját érzésére. Hivatalos kényszerrel lehet ugyan terjeszteni ideig-óráig akármit. De a nép lelkébe sohasem hatol, ami nem belőle fakad […] nem kellene megállni a népdalszerű formánál és egyszólamúságnál […] könnyű kánonokkal kell rávezetni népünket a több szólamúságra […] Mostanában egyesek túlbuzgón terjesztenek idegenszerű és selejtes tömegdalokat. Bár tudom, hogy ez múló jelenség [?!], szeretném ha Budapest uccáin szebb és magyarabb hang harsogna…” 5. „…a falu árvasága szűnjék meg, az egész ország olyan legyen, mint egyetlen, élénk vérkeringésű város […] A falusi nép és munkásság anyagi és kulturális felemeléséből az egész nemzet soha nem sejtett virágzása és megerősödése következik, míg egy újabb háború a magyarság teljes pusztulására vezethet…”
Az írás erősen meghúzva – egy nappal a választások előtt – „Egész népünknek a népfront mellé kell állnia!” címen (a kéziraton nincs cím) a Szabad Nép 1949. május 14-i számában jelent meg először nyomtatásban.
Az első levél tetején apró ragasztócsík nyoma, egyébként kifogástalan állapotban lévő, különálló lapok.