Studio Antikvárium

17. árverés

Iratatott német nyelven Steidele János a bontzoló, borbély, és bábamesterségeknek rendkivüll-valo szabados tanitoja, az egybe kötött Sz. Háromság, és spanyol ispotályoknak helybéli borbély-mestere által: mellyet a felső hatalmasságnak parantsolatjára huszonhat tábla-képekkel meg-magyarázva magyar nyelven ki-adott, [fordított] Szeli Károly.

Bétsben, 1777. Schultz ny. [14] + XXVI + 461 + [8] p. + 26 t. (kihajtható rézmetszet). Egyetlen magyar nyelvű kiadás. Sorrendben a harmadik magyar nyelvű bábatankönyv. A 18. században a szülések levezetése szinte kizárólagosan a bábák feladata volt, csupán végveszélyben kérték a tanultabb kirurgus, illetve az orvos segítségét. Nem ok nélkül volt igen magas a szülési mortalitás, illetve a szakszerűtlen közreműködéssel világra jött csecsemők korai elhalálozásának aránya. A tudatlanság mindkét részről általános volt, a kuruzslók, angyalcsinálók csakúgy vétkesek voltak, mint az asszonyok, akik rosszul értelmezett szeméremből csak a megszokott - babonás és hiányos szakmai tudással vajákoló - bábát engedték a szüléseknél segédkezni. Szeli Károly 1777-ben adta közre Magyar bábamesterség címmel Johann Steidele munkájának fordítását. Rendkívül alapos mű, a női test anatómiáját, majd a normális és rendellenes terhesség jellemzőit ismerteti, leírja az egészséges szülés menetét és a rendellenes szülések válfajait, az alkalmazott eljárásokkal egyetemben. Az elméleten túlmenően nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati ismeretekre is, ilyen irányú tanácsait a rendkívül szép kivitelű és szemléletes ábrákkal teszi érthetőbbé. Így indokolja a gyakorlati oktatás szükségességét: „Az Orvosi, Borbélyi, és Bábáskodásra tanító Tudományok nem olly elmére és gondolkodásra fondáltatott Tudományok (scientia speculativa), mellyeket tsak olvasás által lehetne meg-tanulni; ezek tselekedettel meg-mutatandó Mesterségek, mellyeknek tzélját tsak hoszszas Praksis által érhetjük el”. A bevezetőben rövid szószedetet tesz közzé, a leggyakrabban használatos anatómiai kifejezések magyar neveivel ismerteti meg az olvasót, mert „a Magyar nyelvnek is vagyon annyi jussa, mit más nyelvek tulajdonítanak magoknak” - jelenti ki öntudattal. (Kapronczay Katalin: Orvosi és egészségügyi felvilágosító irodalom a 18. századi Magyarországon). Győry 124. old. Restaurált korabeli félbőr kötésben. Az oldalakon néhol csekély szúrágás, de összességében nagyon jó példány, rendkívül ritka könyv. Tudomásunk szerint az elmúlt ötven évben árverésen nem szerepelt.