Studio Antikvárium

22. Bücherauktion

1. Pázmány Péter: A’ setet haynal-csillag-utan budoso luteristak vezetöje. Mely utba igazíttya a vittebergai academiának Fridericus Balduinus-által ki-bocsátot feleletit a Kalaúzra. Bechben, 1627. Formica Mate. [2] + 481 + [5] p. Első kiadás. Néhány levélen papírhibából eredő, aprócska szakadások, kisebb hiányok. A címlap jobb széle a könyvkötő által enyhén megvágva. RMNy. 1376. RMK I. 558. Mayer 1130.

2. [Pázmány Péter] Sallai Istvan: Io nemes Varadnak gyenge orvoslasa. Mellyel Sallai Istvan pap, püspöki plebanos, gyogyitgattya farkas-marásból esett sebeit Bihar-vár-megyének. Es óltalmazza A’ Szent Irásrúl, és ecclesiárúl írt könyvét az esztergami erseknek. Posomban, 1630. [typ. Societatis Jesu]. [8] + 314 + [4] p. Első kiadás. Példányunkba – feltehetően már az ívek összehordásakor, amely kézzel történt – tévedésből az „Y” jelzésű ívet (161–168. p.) nem kötötték be. A hiányt a (korabeli) könyvkötő üres levelek bekötésével korrigálta. RMNy. 1485. RMK I. 595. Caplovic 301.

3. [Pázmány Péter] Sallai Istvan: Okok, nem okok: mellyekert iria a’ varadi farkas, hogy nem meltóztatik továb az én irásom-ellen tusakodni. Irta Sallai István pap, püspöki plebános. Posonban, 1631. [typ. Societatis Jesu]. [2] + 15 + [1] p. Első kiadás. A könyv második ismert példánya. Az utolsó levél verzóján körzetekből kirakott keretben díszes fametszet (Ave Maria). RMNy. 1514. RMK I. 0. Caplovic 307.

4. Pázmány Péter: Az Sz. Irasrul, es az Anyaszentegyházrul, két rövid könyvecskék. Mellyeket irt Pazmany Peter, esztergami ersek. Bechben, 1626. Gelbhár Gergely. [16] + 153 + [1] p. Első kiadás. RMNy. 1351. RMK I. 552. Mayer 999. Pázmány Péter a Kalauz védelmében íródott vitairatainak különleges, tematikus gyűjteménye. Jelentőségét növeli, hogy a kolligátum harmadik tagjából ezen kívül a világon csupán egyetlen példány ismert.Pázmány kiemelkedő egyházpolitikai, egyházszervezői tevékenységével a magyar rekatolizációnak és az ország történelmének fontos személyisége. Művei a magyar nyelv végleges diadalát jelentik az egyházi prózában, számos elvont fogalmat ő fejezett ki először magyarul. Stílusa, kifejezésmódja századokra követendő hagyományt teremtett, viszonylag nagy számú olvasóhoz eljutott írói munkássága a magyar irodalom számára gazdag örökséggé vált. Korábbi hitvitáinak tanulságait leszűrve állította össze fő művét, a Kalauzt, a katolikus hitvédelem hatalmas szintézisét, amely első alkalommal 1613-ban jelent meg Pozsonyban. Ezt követő polemikus írásai ennek tételeit védik. Kis terjedelmű, könnyebben olvasható, kevés, de világos, hathatós érvekkel dolgozó vitairatai a testes, teológiai felkészültséget kívánó Kalauznál jobban megfeleltek azon céljának, hogy tanítását minél szélesebb körben terjessze. Kötetünk darabjai ahhoz a Kalauzhoz kapcsolódó vitabokorhoz tartoznak, amely annak második, 1623-as megjelenése után bontakozott ki. Általánosságban elmondható, hogy a XVII. századi hitviták alapvető témájává az egyház fogalma és történeti folytonossága mellett a Szentírás tekintélye, magyarázatának, értelmezésnek joga, lehetősége és módszerei váltak. A felek felfogása szerint a vitákban annak van igaza, aki bizonyítani tudja, hogy az ő egyháza az igazi egyház, és ez az egyház „sáfárkodik” helyesen a Szentírással, ennél fogva Krisztus igazi követőjének tekinthető. E két sarkalatos pontban megszerzett győzelem tehát a teljes tanítást alá tudja támasztani. Ennek a vitának indító kötete a „Szentírásról és az anyaszentegyházról két rövid könyvecskék” című, amely épp a fentiekre vonatkozó két cikkelyt ragadja ki a Kalauzból. Megjelentetésének a fentieken túl aktualitást adott, hogy 1626-ban látott napvilágot az első teljes magyar katolikus bibliafordítás. Az immár rendelkezésre álló „helyes” szöveg megfelelő értelmezésének jogát Pázmány ezzel egyháza számára kívánta biztosítani. Könyvét szülőföldjének, Bihar vármegyének ajánlotta, ahol, ha már nem tud tanítani, ezzel az írással akart szolgálni. Ezért az akkori váradi prédikátor, Pécsváradi Péter érezte magát illetékesnek a válaszadásra „Felelet Pázmány Péter… két könyvecskéire” című iratával (Debrecen, 1629). Ezt cáfolta Sallai István álnéven, a „Jó nemes Váradnak gyenge orvoslása” című munkával. Ezután a református fél, vitaetikai és tartalmi okokra hivatkozva „Kilenc okok” című pamfletjével (Debrecen, 1630) kihátrált a tartalmi újdonságot már nem kínáló összecsapásból. Pázmány ezek után, csupán ellenfele személyét és érvelési módját gúnyoló viszontválasszal zárta le a vitát. Ez utóbbi mű, a szintén álnéven kiadott „Okok nem okok”, kolligátumunk harmadik tagja, a gyűjtemény legjelentősebb darabja. A református szerző által felsorolt kilenc okot öt fejezetben cáfolja, miközben bőven idéz kurzív szedéssel Pécsváradi könyvéből. A Kalauz második kiadását követően még egy vitairatot jelentetett meg Pázmány „A setét hajnal csillag…” címmel, amely tartalmilag valójában az első kiadást követő polémia záró darabja. E munka keletkezésének a háttere a következő: a magyarországi evangélikusok nem elégedtek meg a hazai szerzők Kalauzra adott válaszaival, hanem külső tekintélyt is be kívántak vonni a vitába. Ezért a Kalauz első kiadását Klazekovits István szuperintendens és társai, Thurzó György nádor és felesége támogatásával lefordították latinra. Így a fontos szellemi központnak számító Wittenberg is közvetlenül bekapcsolódhatott a polémiába, Fridericus Balduinus vaskos, latin nyelvű kötettel szállt szembe a Kalauzzal (Wittenberg, 1626). Pázmány a vitának ilyen, céljait nem szolgáló nemzetközivé tágítását elkerülendő, tudatosan magyar nyelven adta meg válaszát. A gyűjtemény könyvészetileg és gyűjtői szempontból legkiemelkedőbb darabja, annak harmadik tagja, az „Okok nem okok” című vitairat. A mű létezéséről hosszú ideig a kutatóknak sem volt tudomása. A több évszázados feledésből elsőként Récsey Viktor emelte ki, aki 1904-ben a pannonhalmi könyvtár katalógusában megemlítette. Újdonságát és jelentőségét azonban csak Sztripszky Hiador ismerte fel, aki az egyetlen ismert példány alapján hasonmás kiadását is elkészítette 1937-ben, így megismertetve a művet a szélesebb szakmai közvéleménnyel is. Csupán ekkor vált közkinccsé a korszak egyik legfontosabb, legnagyobb hatású vitájának utolsó láncszeme. E munka révén sikerült bizonyítani azt a feledésbe merült tényt is, hogy Pázmány rejtőzik a Sallai István álnév alatt. Így az ismert Pázmány életmű nem csak ezzel, hanem a másik álnéven kiadott munkájával, a „Jó nemes Váradnak” cíművel is gyarapodott. Sőt Pécsváradi „Kilenc okok” című írásának szövege is csupán az „Okok nem okok”-ban olvasható idézetek révén vált ismertté. E kolligátum mostani napvilágra kerüléséig újabb példánya nem bukkant fel, tudomásunk szerint ezen kívül csupán a Sztripszky által hasonmásban kiadott egyetlen példánya ismert. Bár Pázmány szinte minden munkája bármely gyűjtemény becses darabjai közé sorolható, példányunkat egyedülálló különlegességgé teszi, hogy benne egy bokorba tartozó művei olyan egységes, gondosan szerkesztett kolligátumban egymás mellé helyezve találhatók, amelynek egyik darabja mindemellett kiemelkedő ritkaság. Korabeli, négy bordára fűzött egészpergamen kötésben. A gerinc jelentős részben leszakadt és hiányzik, ettől eltekintve nagyon szép tiszta példány, könyvtörténeti kuriózum.