Studio Antikvárium

19. könyvárverés

[Antwerpen] Antverpiae, 1574. Ex officina Christophori Plantini. 1 t. (rézmetszetű díszcímlap) + [2] p. + 66 levél [67 helyett]. Folio. Első kiadás.

A címlap hátoldalán XX. századi exlibris. A címlap verzójának szélén, valamint a 66. portré (Ficinus) szélein régi megerősítés. A 37. portré (Fuxius) alsó részén régi festéknyomok. Néhány levél kissé foltos, szélein enyhén sérült. Példányunkból hiányzik az utolsó, 67. számú portré, amelyik magát a szerzőt ábrázolja. A legelső magyar orvostörténeti munka első kiadása, egyúttal talán az egyik legszebb ilyen tárgyú könyvművészeti alkotás. Az album 67 díszes reneszánsz keretbe foglalt portrét és hozzájuk fűzött disztichonokat tartalmaz. Zsámboky János 1574. január 1-én fejezte be orvostörténeti munkáját, amelyben a saját koráig élt természettudósok páratlan tablóját alkotta meg. Elsősorban a görög kultúrában gyökeredző orvosokat, valamint azok munkáit felfedező, lefordító és kiadó orvos-filológus kortársait igyekezett összegyűjteni. Az arcképgyűjtemény szerkezetileg is e két fő részre osztható: az ókor híres orvosainak és filozófusainak (1-27. kép), majd reneszánsz követőik portréi (28-62. kép). A kötet végén néhány ókori és kortárs példaképét helyezte el. A sort a hellenizmus orvos-isteneinek és félisteneinek sora nyitja (Hügieia, Apolló). A legelső ember Homérosz, akinek két eposza az empirikus orvosi ismeretek tárháza. Az első mai értelemben vett orvos Hippokratész. Zsámboky azokat a filozófusokat is felvette arcképtárába, akik szerepet játszottak az orvosi gondolkodás kialakulásában, így kapott helyt Szókratész, Platón, Arisztotelész is. Az orvosi munkával összefüggő klasszikus botanikai munkák szerzői is nagy számban szerepelnek az albumban. A római, és nyomán a középkori orvoslást képviseli Galénosz, Plinius Secundus. Az album második részében elsőként azok szerepelnek, akik felfedezték a jeles ókori természettudósokat, orvosokat, de itt láthatók olyan korabeli nagyságok, mint Vesalius, Andreo Matthioli, Wolfgang Lazius, Konrad Gesner, Paulus Jovius, stb. Példaképei közül említést érdemel Mátyás budai udvarában működő Marsilio Ficino, számos orvosi munka kiadója. Az arcképek tekintetében Zsámboky hitelességre és korhűségre törekedett, ezért néhány keretet - mivel nem talált számára elfogadható arcképet - üresen hagyott. Illusztrátora az ókori orvosok esetében részben hagyományos portrékhoz ragaszkodott, részben azonban későbbi, nem antik ábrázolásokat használt fel, elsősorban kódexképeket tekintve mintájának. Az album gazdagon díszített címlapját és a gyönyörű metszeteket feltehetően Pierre van der Borcht készítette, de felmerülhet a nyomda által foglalkoztatott többi mester, így Abraham Ortelius és Philippe Galle neve is. Borcht lenyűgöző rajzkézséggel és fantáziával rajzolt minden arcképhez más-más keretdíszt, szinte egyik sem ismétlődik azonos formában. A kötet egyben a világhírű nyomdász és a jeles humanista együttműködésnek megkoronázása. Az Emblematával megkezdett sor méltó lezárása utolsó közös kiadványuk. Az album 1603-ban, az arcképekhez írott életrajzokkal és a végére illesztett versekkel bővítve ismét napvilágot látott. RMK III. 634. Apponyi 460. Győry 207. old. Voet 2175. Wellcome I, 6741. XX. század második felében készült, aranyozott gerincű, álbordás félbőr kötésben. Rendkívül ritka könyv, tudomásunk szerint magyar árverésen soha nem szerepelt.