Studio Antikvárium

44. árverés

a Csetneki Pergő egy eddig ismeretlen, a publikáltaknál jóval bővebb változatának ismeretlen kéz által írt kéziratával, Hegymegi Kiss Áron református lelkész három Csokonai-modorú költeményének másolatával; az 1819-es Orvosi Protestatio teljes szövegének másolatával, valamint több levelezésmásolattal, folyóiratokból kimásolt részletekkel, személyes feljegyzésekkel, találós kérdésekkel.
Kelt: Sárospatak [?], [1829?–1833?]. Terjedelme 76 levél, 144 beírt oldal, mérete: 193x126 mm. A kéziratgyűjtemény két legértékesebb darabja a Csetneki Pergő publikálatlan változatának kéziratos másolata, illetve az „Orvosi Protestatio 1819”. A több kéz által írott kéziratgyűjtemény a közölt szövegek jellege alapján protestáns másolók műve lehet. Több szöveg a sárospataki kollégium világához kötődik, és az erősen protestáns szellemű, a katolikus csodatételek ellen tiltakozó „Orvosi Protestatio 1819.” szövege is arra utal, hogy a gyűjtemény szövege református másolók munkája.
A kézirat tartalma:
1. Hajdú József […] évi foglalatossága, melyből egész élete módja nyilván ki tetszik. 1829. eszt. január 23. napjatól fogva. [8 levél terjedelmű napló.]
2. A sokáig Csokonai Vitéz Mihálynak tulajdonított, anonim szerzőségű gúnyvers, a Csetneki Pergő egy ismeretlen, publikálatlan változatának ismeretlen kéz által írt, 16 oldalas teljes kézirata.
Kelt: Dadavi in Puszta Szikszó, 23. Sept. 1800. 8 levél, 16 beírt oldal.
A sárospataki kollégiumhoz köthető gúnyvers teljes címe: Csetneki Pergő, az az Ollyan versek, mellyekben a’ mostani kályhás mesterekk Nagy Apjok ’s egyszersmind belsö tulajdonságaik feleségeikkel együtt világosan lerajzoltatnak. Írta a maga nemzetének hasznára oláh nyelven Gere József. Mostan pedig a haza törvényét tanuló ifjaknak kérésére némelly lutheranus auctorokból, ú. m. Plautusból, Terenciusból és másokból két annyi bővítéssel Magyar Nyelven kiadta Nemes Demokritus Major László, a’ Nyársi Prediumban a’ Leány Ágon Compossessor és a’ Beregi Egyházi Sz. Székenn valóságos Assor.
A gúnyverset sokáig Csokonai Vitéz Mihálynak tulajdonították, nyomtatásban először 1922-ben jelent meg (Csokonai összes művei, II. kötet, 318–323. oldal, Genius), ám kéziratunk szövege markánsan eltér a nyomtatott változattól. Szövegünk eredeti szerzőjének megállapítása lehetetlen, hiszen a gúnyvers a sárospataki kollégiumban virágzó, kollektív jellegű diákköltészet egy darabja, amely eddig két változatban, kézírásban maradt csak ránk, példányunk az eddigiekhez képest számos új sort tartalmazó, eddig lappangó változat. A Csetneki Pergő prózában írt tréfás, fiktív bevezetővel kezdődik, ahonnan megtudjuk, hogy a versekben „a mostani kályhás mesterek „tulajdonságaik” rajzoltatnak le világosan. A kályhás mestereken a hároméves rectoriára kiment papjelölteket kell értenünk. Abban az időben divatos volt a vidékre menő iskolamesterek ilyesfajta kigúnyolása. A Csetneki Pergő sem tesz mást: kaján gúnnyal leírja külsejüket, haszontalan időtöltésüket, hiú becsvágyukat – s vaskos tudatlanságukat. Ez utóbbi alkotja a vers legnagyobb részét, amihez a szerző még néhány sornyi tréfásan-komolykodó erkölcsi méltatlankodást függeszt befejezésül. (Irodalomtörténet, 1961, 177–188. p.)
3. Dely Antal segítséget kérő, egy levél terjedelmű levele ismeretlenhez. 1829.
A levél írója segítséget kér betegen fekvő felesége gyámolításához.
4. Hegymegi Kiss Áron (1788–1834) kisnaményi református lelkész Csokonaitól ihletett „Dall a’ Szalmás Üveghez”, „Dall a’ Bográtshoz” és „A’ Kandalló” című költeményeinek ismeretlen kéz által készített, összesen 19 oldal terjedelmű kézirata, 1829 körül.
5. Ivánkai Búss Péter két 1793-ban kelt levelének ismeretlen kéz által készített, összesen 40 oldal terjedelmű másolata.
A kézirat Ivánkai Búss Péter és a tiszti papság tüzes ostora, Fáy Sámuel közötti irodalmi levelezésének másolatát tartalmazza. A két levél 1793. február-márciusából való, az eredeti levelek Ivánkán keltek.
6. Vajai Vay Ábrahám Bereg vármegye főispáni helytartói beiktatására ismeretlen szerző által írott dicsőítő költemény 5 oldalas kézirata.
Az időmértékes alkalmi költemény teljes címe: Bereg Megye M[éltó]ságos cs[ászári és] k[irályi] kamarás vajai Vay Abraham Úr Ő N[agysága] Installatiójára 1830. jun. 22.
7. Szigeti István balassagyarmati lelkész Benedek Mihály debreceni lelkészhez írt latin nyelvű, időmértékes, irodalmi utalásokban gazdag üdvözlő versének ismeretlen kéz által írt, 14 oldalas másolata.
8. Orvosi Protestatio 1819. Az erdélyi magyar orvosok csodatételek és kuruzslók ellen tiltakozó nyilatkozatának ismeretlen kéz által készített, összesen 20 oldal terjedelmű másolata.
Keltezetlen. [1833 körül]. 11 levélen 19 beírt oldal és 6 beírt sor.
Az orvostörténeti szempontból fontos dokumentumban az erdélyi orvosok, gyógyszerészek és bábák közösen tiltakoznak a szakképzettség nélküli gyógyítás ellen. Egy bécsi esetre hivatkoznak, egy csodás gyógyulásra, Szűz Mária közbenjárására. A protestatiót [tiltakozást] benyújtó orvosi szervezet elismeri a Szentszék jogát arra, hogy a csodát valóságként könyvelje el, de a beadvány hevesen tiltakozik az orvosi csodaeset propagandája ellen, kijelentve, hogy mivel tudomásuk szerint Szűz Máriának nincsen orvosi végzettsége, orvosi kérdésekben továbbra is az életüket a gyógyításnak szentelő szakembergárdához kell fordulni. Igen érdekes dokumentum, mind stílusában, mind tartalmában, mind érveléstechnikájában emlékezetes irat. Részlet a szövegből: „Mi Nemes Erdély Országnak minden Nemzet és Vallásbeli gráduált Orvos Doktorai, examinált Chirurgusai, Bábái és Patikáriussai, ezennel jelentjük […] alább megírandó ügyünkben, meg szólítjuk Magyar, Német, és Frantzia Országok, nem külömben Dániának, Svétziai Prussziának, és a’ Nagy Moszka Birodalom […] minden törvényesített doktorait, és akármi néven nevezendő Orvosi Személyeit […] hogy noha sok munkába kerülő Tudományunkat, Orvosi kötelességünket a’ nyomorult emberiségnek hasznára, a’ szegényeknek minden jutalom nélkül, igazán, és örömest tellyesítjük, – de azt tellyességgel meg nem engedjük, akárki légyen is az, akár Férfi, akár Aszszony, hogy a’ Társasági Jó Rend ellenére, Orvosi kötelességet egy Személy is gyakorolhasson, a’ ki magát valamellyik Akadémiánál vagy orvosi facultásnál nem examináltatta, és ottan nyert Diplomájával meg nem bizonyította azt, hogy ő ezen nevezetes nagy tárgynak, az Orvosi kötelességnek folytatására, elegendő talentommal, ’s Tudománnyal fel van ruháztatva: és mindeneket, kik ily privilegiált Levél és Diploma nélkül kennek, fennek, orvosolnak, kurusolnak, mint valóságos Majom orvosokat, tsalárd kerengő, és büntetést érdemlő Személyekre, úgy nézünk, ’s tekintünk.”
Az Orvosi Protestatio szövege után folytatólagosan következnek több másoló személyes feljegyzései és jegyzetei 14 oldalon keresztül, közöttük házárakról, receptekről szóló feljegyzések, ismeretterjesztő folyóiratokból kimásolt versek, a kötet végén találós kérdésekkel, valamint Kölcsey Ferenc egyik 1833. évi országgyűlési beszédének szövege. A kötet végén D. A. monogram zárja a kézírást.
A kézirat egykori kötése hiányzik, első és utolsó ívei a fűzéstől elváltak, egyébként kifogástalan állapotú. Unikum.