Studio Antikvárium

29. Bücherauktion

Budán, 1807. Nyomtatt Landerer Anna betüivel. 16 p. Első kiadás.
A címlap előtti üres levélen a költő saját kezű, dedikáló sorai: „Míg a’ Diétai Munkám el készül ezen szomorú újsággal kedveskedem a’ Jót tévö Mecenásoknak.”
Korának egyik legkülönösebb, legszínesebb figurája volt Farkas András (1777–1832), a vándorköltő. Hódmezővásárhelyen született, Csokonaival együtt járt a Debreceni Református Kollégiumba, ám – ahogyan Csokonait is – őt is eltanácsolták. Tanulmányainak megszakítása után református tanító lett Békés megyében, majd jurátus Pesten. Országjáró útjain verseiben politikai gyűléseket, főúri lakomákat, beiktatási szertartásokat örökített meg. Élete végéig következetesen alakította a „független költő” szerepét: csak annyi mecénási támogatást fogadott el, amennyi írásainak kiadását fedezte, a felajánlott birtokokat visszautasította. Műveit maga adta ki – és gyakran maga is nyomtatta ki saját kézisajtóján – a lehető legalacsonyabb költséggel: igénytelen külsejű füzeteinek egy személyben volt szerkesztője, szedője és terjesztője, a kiadások bevételét pedig újabb munkáinak megjelentetésére fordította vissza. Nem tartotta magát tehetséges költőnek, főleg Csokonaihoz mérten nem, Kazinczy néhány levelében említést tesz róla, a korabeli kritika Berzsenyi ellenpólusának tekintette. Kedvelt társasági ember volt, költeményeivel, melyekben a ponyva, az alkalmazott irodalom és a tudósítás műfaji elemei keveredtek, szórakoztatta a falu népét éppúgy, mint a főúri birtokok előkelőségeit. Szinnyei lexikonja 51 kisebb-nagyobb munkáját sorolja fel, de ez a szám a most folyó kutatások nyomán jócskán szaporodni fog.
Példányunk címlapján régi gyűjteményi bélyegzések.
Knapp: Berei 17. Szüry 0.
XX. század végén készült papírkötésben. Rendkívül ritka mű, tudomásunk szerint árverésen soha nem szerepelt.