Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 13. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát

Kassán, 1834, Werfer Károly, 143 p. + [1] p.
Első kiadás. Mi kell a' Magyarnak? Írta: Wargha István.
Szerzői ajánlással, mottóval, előszóval, cikkelyekre és részekre osztott foglalattal és summázatként befejezéssel ellátott kiadvány. Nyomtatta Werfer Károly Kassán. A címlapon tollal beírt tulajdonosi bejegyzés látható.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány az eredeti címfedél hiányával, feliratozott könyvgerinccel, kissé foltos címlappal és belívekkel, díszmintás, dupla keretes, ceruzával beírt számjelzéssel (2903) ellátott, eredeti kiadói hátlapon a nyomda feltüntetésével, hiánytalan belívekkel, átlagos állapotban.
A kötet szerzője, Wargha István (Pécska [Arad vármegye], 1808. július 28. – Nagyvárad, 1876. március 12.) az osztrák rendőrség ügynöke az önkényuralom idején, a Szent Korona rejtekhelyének felkutatója. Számos helyen járt középiskolába. Papi szemináriumba került, de onnan másodévesen kilépett. Átfogó filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott. A Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia elődje) bölcseleti osztályának a levelező tagja. 1840-es években Pestre költözött, ahol fiúnevelő-intézetet tartott fenn. 1843-ban tagja, később aligazgatója lett a Kossuth Lajos által alapított Iparegyesület"-nek. 1846-48 között ő szerkesztette az Iparegyesület "Hetilap" c. újságját. A magyar királyi kamara fogalmazója. Az 1848-ban megszüntetett kamarából átkerülve a minisztérium tisztviselője. A Bécsben működő, a király személye körüli minisztérium fogalmazója, később belső titkár. A bécsi forradalom nyomán állásából elbocsátották és vizsgálati fogságba került. Csaknem két évet töltött börtönben. Szabadulása után Pesten újra magánnevelőházat hozott létre, de vállalkozásába belebukott. Ekkor lépett titokban osztrák rendőrségi szolgálatba, de lehetséges, hogy már fogsága idején megkörnyékezték. Az ő információi alapján fogták el 1852. november 16-án Noszlopy Gáspárt és később az Arad-környéki csoportot is, akiknél 1851 novemberében Noszlopy ugyancsak megfordult. Noszlopyt 1853. március 3-án Pesten kivégezték. 1853 április közepén Johann Kempen altábornagy, aki 1852 áprilisa óta az újonnan felállított Legfelsőbb Rendőrhatóság vezetője volt, Bécsbe rendelte. Majd Londonba küldték azzal a megbízással, hogy a Kossuth-emigráció köreibe férkőzve tudja meg a Szent Korona rejtekhelyét. Mintegy két hétig forgolódott londoni és párizsi emigráns körökben, majd május 19-én visszatért Bécsbe. Megbízóinak azt jelentette, hogy a londoni utcán egy ismeretlen magyar megszólította, akivel gyorsan barátságot kötött, és ő egy igen nagy összeg ígéretéért hajlandó volt elárulni neki a magyar korona rejtekhelyét, amiről feljegyzést készített, és az információért előleget adott. A történet nem nyerte meg bécsi megbízói tetszését, ezért május 24-én Warghát ismét letartóztatták, feljegyzéseit elvették. A hevenyészett rajz alapján négy hónapig kutakodott az osztrák rendőrség Orsova környékén, de eredménytelenül. Végül Warghát is kihozatták a börtönből és néhány nap múlva megtalálták a magyar korona rejtekhelyét. Wargha megkapta az általa megjelölt összeget (60 000 osztrák forintot) és családjával Londonba távozott. Londonban a Wargha család eleinte nagy házat tartott fenn, de több sikertelen üzleti vállalkozás és az azt követő végrehajtás után egyre rosszabb körülmények közé kerültek. 1860-ban tértek haza Magyarországra és 1864-ben Nagyváradon telepedtek le. A városban közismert volt a története és csak a „koronás Wargha”-ként emlegették. Ennek ellenére megválasztották közigazgatási tanácsnoknak és árvaszéki ülnöknek. 1876-ban halt meg, sok levelet, kéziratot, feljegyzést és egyéb iratokat hagyott hátra."