"Vidrányi Katalin (1945-1993) filozófiatörténész és mindenekelőtt teológus [1969-től, (közvetlenül egyetemi tanulmányainak befejezése után) haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének a munkatársa] volt. Magát leginkább teológiatörténészként, ironizáló kedvében néha „kétkezi metafizikusként” aposztrofálta. Abszolút teológiai tekintély volt, már életében legenda! Az a bizonyos maradandó hatás egyfelől megkérdőjelezhetetlen szakmai kompetenciáján alapult, másfelől az intézményektől függetlenül alakuló tanítványi körben élt és él tovább.
A néhai Vidrányi Katalin életműve, legalábbis a szó legszorosabb és legszemtelenebb értelmében megragadható lenne egyetlen, nagyon is átlagos terjedelmű kötetecskében. Néhány évvel halála után,1998-ban meg is jelent az Osiris kiadónál az összegyűjtött tanulmányokat közreadó szokásos kiadvány Krisztológia és antropológia címmel. Ebben a gyűjteményes kötetben1968-tól 1993-ig terjedően bő tucatnyi szakmai tanulmányát, néhány kisebb írását (recenziót, vele készült interjút), valamint utolsó, mindössze néhány héttel a halála előtt megtartott és később egy magnetofonfelvételről lejegyzett szabad előadásának a szövegét olvashatjuk. ... Kati valami olyat tudott, amit a nyugati teológia rég elfelejtett. […] Azt, hogy a kereszténység első évszázadainak, vagy inkább évezredének gondolati vajúdásai halálosan eleven aktualitással bírnak ma, a mi életünk, legbensőbb gondolataink, választásaink, sőt pszichológiánk, traumáink és az azok alól való felszabadulásunk számára." Részletek Ferencz Sándor: „Én nem az ő eretnekük vagyok” – Vidrányi Katalinról c. előadásából.
Szerk. Geréby György és Molnár Péter. Budapest, 1998. Osiris. 381 p.
Fűzve, kiadói borítékban.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
