Virág Judit Galéria

(49) Tavaszi aukció

Olaj, vászon, 98x78,5 cm; Jelezve jobbra lent: Vaszkó Ödön. 932.

KIÁLLÍTVA ÉS REPRODUKÁLVA:
A magyar festészet rejtőzködő csodái II. - Válogatás magyar ma gángyűjteményekből. Mű-Terem Galéria, Budapest, 2005. október-november, 112. oldal

REPRODUKÁLVA:
Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.: Kieselbach Tamás, Kieselbach Galéria, Budapest, 2004. 751. kép

Vaszkó Ödön annak ellenére a két háború közti magyar művészet új tárgyilagos törekvéseinek egyik legjelentősebb alkotója, hogy életműve csonka maradt, mindössze tíz évre (1924-1934) korlátozódik. Miután művészeti szabadiskolákban képezte magát, 1921-től már kiállított, majd első önálló tárlatát 1924-ben rendezte a Nemzeti Szalonban. 1927-től az UME tagjaként vett részt számos hazai és külföldi kiállításon, Barcsay Jenővel közös tárlata a Tamás Galériában volt. Az ígéretes karrier hamar derékba tört, mivel Vaszkónak egzisztenciális okokból állást kellett vállalnia. Azt követően, hogy lemondott a festésről, az érzékeny idegrendszerű festő klinikai kezelésre szorult, végül önkezével vetett véget életének. A Bérház című műve a harmincas évek modern, Bauhaus jellegű társasházát ábrázolja: a megvilágított folyosó a létezés közös színtereként jelenik meg; a mesterséges fény – a villanyfény – segítségével a nyitott ablakokon át a privát szférába kukkanthatunk. Ez a tablószerű ábrázolás nem ismeretlen a német kortárs művészetben (például George Grosz, Gerd Arntz), a személyes és a személytelen határának elmosódása, az elidegenedés és a modern városi érzés közvetítése egyaránt a Neue Sachlichkeit legfontosabb ismérvei közé tartozik.

Kopócsy Anna