Virág Judit Galéria

(9) XIX.-XX.sz.Magyar fest., Zsolnay K.,Kortárs fest.

Olaj, vászon, 63x83 cm
Jelezve jobbra lent: Vaszary J.

Reprodukálva:
-Petrovics Elek - Kárpáti Aurél: Vaszary. Budapest, 1941. 83. színes kép
-Haulisch Lenke: Vaszary. Budapest, 1960.44. kép


Az utolsó katarzisok

”Vaszary eredendő hedonizmusához mindig is jól illettek a dúsan burjánzó növények, színes, pompázó virágok ábrázolásai, de egyik korszakában sem volt olyan jelentős szerepük, mint a harmincas években” - írta Haulisch Lenke Vaszaryról szóló monográfiájában. (Haulisch,1978.) Megállapítását a festő gyümölcs és zöldség ábrázolásaira is kiterjeszthetjük. A harmincas évek végén, tehát a festő halála előtti időszakban ez a „burjánzás” sokszor a végsőkig fokozódott, a képi kompozíció telítettsége sem a motívumhasználatban, sem egyéb festői eszközök, elsősorban a szín tekintetében nem volt tovább fokozható. Ilyen képi sűrítettség a húszas évek elején lezáruló korszakban volt utoljára megfigyelhető, melyből a változást a fehér alapra való áttérés hozta.

A siker

Vaszary a harmincas években sikeres festő lévén számos megrendelésnek tett eleget. Megbízói többségükben az akkori nagypolgárság köréből kerültek ki, akik elsősorban portrét, illetve csendéletet rendeltek tőle. A virtuóz festő jól teljesítette feladatait, miközben jellegzetesen vaszary-s képeket festett, azért a polgári ízlés konvencióit is szem előtt tartotta. 1938-ból való Dinnyés csendélete, mely hagyatékában maradt (lásd 1939. áprilisában készült műtermi felvételt Pesti Napló képes melléklete, 1939. ápr. 23.), valószínűsíti, hogy a képet nem megrendelésre, hanem kizárólag saját örömére készítette.

Fojtott erotika?

A festmény középpontja lényegében üres. Mintegy nagy virág szirmai bontakoznak ki körülötte a vaskos zöldség- és gyümölcsfélék. A festmény központi motívuma valójában a meleg vörös- és narancsszínű répacsokor, mely erős kontrasztban áll a háttérrel, szinte kilóg a képből. Talán nem túlzás a motívumok ilyetén elrendezésében erotikus utalást látni. A képi feszültséget a mű „ mértani” és valós középpontja közötti eltérés adja, melynek kiegyensúlyozásával vibráló, mégis egységes marad a kompozíció. A Dinnyés csendélet közvetlen párhuzamát képi gazdagság tekintetében, az ugyanebben az évben készült Keleti Andor gyűjteményéből származó Gladióluszok jelentik, ahol a virágok szinte átláthatatlan szövevénye az egész képvászon felületét beborítja. A tér mélységet mindkét képnél a hideg kék háttér biztosítja. ADinnyés csendélet egyúttal mesterének életmódjáról is elárul valamit. Az érett, friss zöldségektől és gyümölcsöktől roskadozó asztal feltehetően a kulináris élvezeteket sem megvető „hetvenkét esztendős atléta, akinek vitalitása dacol a korral” (Kárpáti, 1941.) egy augusztusi ebédjének kellékeit tartalmazza.

Kopócsy Anna